Frankie Fischer

Romániában kitört a forradalom. Tizennyolc éves voltam. Akkor, előtte alig tíz évvel tudtam meg, hogy ott azért élnek magyarok, mert régen az országhoz tartozott onnan egy rész. A suliban ezt sosem mondták. Meg otthon sem. Csak Nagybátyám mondott néha annyit, hogy sok magyar él a világban, sokkal több, mint amit én gondolok. Hát, én nem… Tovább »

“Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra.” “It is not the strongest of the species that survives, nor the most intelligent that survives. It is the one that is most adaptable to change.” Charles Darwin Hiszem, hogy az aspi színtiszta evolúció. Nem betegség. A betegségnek sok… Tovább »

Közhelyek. Csók közben beszívtam az orromon az ő kilélegzett levegőjét. A szempilláim alatt, titokban lestem. Elmosolyodott. Pedig csukva volt a szeme. Érezte arcbőrén a lehelet útját. Vágyta, hogy csináljam még. Egy levegőn éltünk. Azon a levegőn, ami megjárta a bensőjét, a tüdejét, a légcsövét. A levegő, ami az övé volt, az enyém lett. Benne volt… Tovább »

– Anyu! Mi baja volt a nagyinak? – kérdezte az örökmozgó, mindig kérdező kisgyerek. – Fájt a szíve, és meggyógyították a kórházban – mondta az anya. – És nagyon fájt neki? – indult meg az újabb kérdés. – Nem tudom. Biztosan. De szerintem az fájt a mamának a legjobban, hogy nem voltunk vele. Ezért megyünk… Tovább »

A másik oldal Végig néztem magunkon, és elképedtem. Teljesen lesoványodtunk. Már vagy hat órája nem ettünk. Szülőanyám mellettem ül, és láttam rajta, ahogy egyre jobban elkeseredik. Teljesen lemondott életünkről. Nem sokat beszélgetünk. Csak vártuk, hogy szerencsénk legyen. Egy kicsit nézelődtem, hogy rövidebbnek tűnjön a várakozás, és ne gondolkozzak a túlélési esélyeinken. Még, ha egyedül lennénk,… Tovább »

Ahogy öregszem, a természettel együtt, tavasszal nyílik fel a szemem, hogy befogadhassa az élet megújulását. Nyáron, fut a milliónyi árnyék után a tekintetem. Ősszel pedig megtelik könnyel a szemem sarka, a szél szárazsága ellen dolgozva. Nyitott szemmel alszom a téllel. Sosem szerettem a telet. Most mégis várom. Várom a hideget. Várom a havas szelet. Várom… Tovább »

A huszadik századi háborúk mások, mint a régiek. Egyszerre közeliek, és távoliak. Beszivárognak az éltedbe. Közeli lett a szemnek, védekezésként távoli a szívnek. Vannak, akik arra specializálódtak, hogy szétszórják a hírnek álcázott félelmet, kínt és szenvedést a világ minden tájára. Hallhatatlanságra pályáznak munkájuk által. A pénzért veszélyben dolgoznak. Sok pénzért. És sikerért. Elismerésért. Hazárdjátékosok, a… Tovább »

Vannak kerek évszámok egy fiatal lány életében, amikor azt hiszi, hogy táncolni fog a világ körülötte. Pedig csak ő táncol egyet a világ körül. Az egyik ilyen dátum, amikor tizennégy éves lesz. Sutba dobja végre a Barbie-babát, nézegeti az első személyijén a fényképet és a lejárati időt, melyet olyan távolinak vél, hogy belemosolyodik. Elkezdi festeni… Tovább »

Kedves Anyukám! Jó érzés volt tőled elbúcsúzni, de rossz volt a tudat, hogy visznek tovább, és nem kísérhettelek el. Szerencsésen hazaértünk a kórházból. Nem volt túl jó kedvünk, de farkas éhesek voltunk. Mindent megettünk, amit tegnap főztél. Az étel íze odabiggyesztette mosolyodat és szívedet közénk, és be kell, hogy valljam, soha nem ettem még ennyire… Tovább »

Hangos kiabálástól zengett az ovi utcája. Egy anya és egy óvónő veszekedett. Az anya frusztrált volt és hisztis, az óvodai alkalmazott pedig mindenhatónak képzelte magát. Mióta az orvosok és ügyvédek is felfedezték, hogy az óvodában korosztályban vegyes csoportok vannak, minden újgazdag idejártatta a gyerekét. Ezzel az ovi nívója is emelkedett. Meg a csoportpénz. És az… Tovább »