Frankie Fischer

Mint millió, pillanatokra felvillanó, fehér szpot, úgy ragyog a tó fodrozódó felülete. Ettől a legnehezebb elválnom. Árad… Isten közelebb hozta a csoda élményét hozzám, magasabbra, hogy közelebbről legyen rálátásom az isteni csillogásra. Vidámság és nyugalom. Ezt adja. Váratlanságot ad, azzal, hogy mindig máshol villan fel a fehérré tisztázott égi fény. Hunyorgok, direkt, mert úgy megnyúlnak… Tovább »

 Férfi az, aki megtanulta a szemed színét. Férfi az, aki lát téged, aki ismer… annyira, hogy azt is tudja, hogy mikor kell a szemedbe hazudni, hogy ne veszíts az önbecsülésedből egy fikarcnyit se… Férfi az, aki megtanul téged. Aki folyamatosan tanul téged, minden nap… Férfi az, aki gondolkodik helyetted, amikor az agyad elmegy legelni. Férfi… Tovább »

Elle öt éve bántalmazó kapcsolatban élt, ami most felbomlani látszott. Sam új játékszert talált. Elle egyedül volt, egy nehéz nap batyujával a hátán, de nagyon élvezte, hogy egyedül jön-megy, nem jönnek érte, nem viszik haza, sem sehová. Azaz, nincs Sam szigorú felügyelete alatt. Sem ő, sem az ideje. Sam azt gondolta, hogy “bszódj meg egyedül”,… Tovább »

Mindenki emlékszik élete első csókjára. A szerencsésebbek annak a nevére és személyére is, akitől kapta. Én nem vagyok ilyen szerencsés. Minden lány erre a pillanatra vár… minden lány készül rá. Vártam rá, de nem készültem. Éreztem a csók fogalmát, de sosem raktam össze a fejemben milyenségét. Váratlan és kegyetlen volt. Mert hirtelen nőttem fel az… Tovább »

Közhelyek. Csók közben beszívtam az orromon az ő kilélegzett levegőjét. A szempilláim alatt, titokban lestem. Elmosolyodott. Pedig csukva volt a szeme. Érezte arcbőrén a lehelet útját. Vágyta, hogy csináljam még. Egy levegőn éltünk. Azon a levegőn, ami megjárta a bensőjét, a tüdejét, a légcsövét. A levegő, ami az övé volt, az enyém lett. Benne volt… Tovább »

– Anyu! Mi baja volt a nagyinak? – kérdezte az örökmozgó, mindig kérdező kisgyerek. – Fájt a szíve, és meggyógyították a kórházban – mondta az anya. – És nagyon fájt neki? – indult meg az újabb kérdés. – Nem tudom. Biztosan. De szerintem az fájt a mamának a legjobban, hogy nem voltunk vele. Ezért megyünk… Tovább »

A másik oldal Végig néztem magunkon, és elképedtem. Teljesen lesoványodtunk. Már vagy hat órája nem ettünk. Szülőanyám mellettem ül, és láttam rajta, ahogy egyre jobban elkeseredik. Teljesen lemondott életünkről. Nem sokat beszélgetünk. Csak vártuk, hogy szerencsénk legyen. Egy kicsit nézelődtem, hogy rövidebbnek tűnjön a várakozás, és ne gondolkozzak a túlélési esélyeinken. Még, ha egyedül lennénk,… Tovább »

Ahogy öregszem, a természettel együtt, tavasszal nyílik fel a szemem, hogy befogadhassa az élet megújulását. Nyáron, fut a milliónyi árnyék után a tekintetem. Ősszel pedig megtelik könnyel a szemem sarka, a szél szárazsága ellen dolgozva. Nyitott szemmel alszom a téllel. Sosem szerettem a telet. Most mégis várom. Várom a hideget. Várom a havas szelet. Várom… Tovább »

A huszadik századi háborúk mások, mint a régiek. Egyszerre közeliek, és távoliak. Beszivárognak az éltedbe. Közeli lett a szemnek, védekezésként távoli a szívnek. Vannak, akik arra specializálódtak, hogy szétszórják a hírnek álcázott félelmet, kínt és szenvedést a világ minden tájára. Hallhatatlanságra pályáznak munkájuk által. A pénzért veszélyben dolgoznak. Sok pénzért. És sikerért. Elismerésért. Hazárdjátékosok, a… Tovább »

Vannak kerek évszámok egy fiatal lány életében, amikor azt hiszi, hogy táncolni fog a világ körülötte. Pedig csak ő táncol egyet a világ körül. Az egyik ilyen dátum, amikor tizennégy éves lesz. Sutba dobja végre a Barbie-babát, nézegeti az első személyijén a fényképet és a lejárati időt, melyet olyan távolinak vél, hogy belemosolyodik. Elkezdi festeni… Tovább »