Frankie Fischer

Miért engedd, hogy más is nevelje a gyerekeidet?

Szüleink tudták, hogy gyerekük akkor is biztonságban van és nevelés alatt áll, ha nincsenek ott vele. Biztonságban voltunk, mert figyeltek ránk a szomszédok, sőt az utca “idegen” embere is. Nevelésben voltunk minden percben, mert környezetünk, amiben éltünk, azonos erkölcsi normák szerint élt, azt nyújtotta és azt is várta el. Szüleink mindig tudták, hogy mit csinálunk,… Tovább »

Nem olvasnak a gyerekek – van megoldás?

Sok anya nem szeret mesét olvasni a gyerekének – be nem vallaná, de így van 🙂 Aztán, amikor rájön, hogy mekkorát hibázott, mert gyermeke hátránnyal indul nem csak szókincsben, hanem érzelmi érettségben is, kétségbe esik, hogy innentől minden el van rontva, itt már nem segíthet senki, csak a piócás ember 🙂 És hagyja az egészet… Tovább »

A szerető unoka

– Anyu! Mi baja volt a nagyinak? – kérdezte az örökmozgó, mindig kérdező kisgyerek. – Fájt a szíve, és meggyógyították a kórházban – mondta az anya. – És nagyon fájt neki? – indult meg az újabb kérdés. – Nem tudom. Biztosan. De szerintem az fájt a mamának a legjobban, hogy nem voltunk vele. Ezért megyünk… Tovább »

Élet az életben

A huszadik századi háborúk mások, mint a régiek. Egyszerre közeliek, és távoliak. Beszivárognak az éltedbe. Közeli lett a szemnek, védekezésként távoli a szívnek. Vannak, akik arra specializálódtak, hogy szétszórják a hírnek álcázott félelmet, kínt és szenvedést a világ minden tájára. Hallhatatlanságra pályáznak munkájuk által. A pénzért veszélyben dolgoznak. Sok pénzért. És sikerért. Elismerésért. Hazárdjátékosok, a… Tovább »

A bolondok háza

Mindenki retteg az őrülettől. Rettegünk attól, hogy elvesztjük a kontrollt. Mert látjuk az őrületet, de nem értjük. Látjuk, de nem látunk mögé. Az őrület igazi létjogosultsága abban rejlik, hogy szabaddá tesz a világ rabságában. Ledönt olyan falakat, melyeket mi magunk építettünk. Hogyan? Amikor túl sok lesz a fal, lelkünk lázad, szublimálja őket. Hirtelen kitágul a… Tovább »

A glória fogságában

A kicsi lány olyan volt, mint egy felfújt gumikesztyű. ,Vadiúj’, két éves testét teljes egészében befedte a babaháj. Imádott enni, és anyja imádta etetni. Első lépéseit is egy szendvicskockának köszönhette, amit nyitott szájradarral tett meg, a színes, illatos élelem irányába. Nagyon hatékonyan evett, és ez meg is látszott rajta. Fogai között elhelyezkedő percnyi szünetek résein… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!