Nőtípusok – Az agresszivi

Alien

Az agresszív nő baromi hatékony, és épp ezért nem egyenlő a Harci-Manci típussal. Míg Harci-Manci az adrenalin függőségének egekig sikító mételyében él, és csak abban, addig az agresszív nő viszonylag passzívan, alattomosan, csendben is agresszív… nem kell neki hangeffekt és fizikai erőfitogtatás a hatékonyságához. Pontosan tudja, hogy ez erőpocsékolás, és bohócot is csinál vele magából. Pont ez ami rémisztő benne: a nyugalom. Alapvetően az. Agresszivitását első körben nem az adrenalin okozza, mint Harci-Mancinak, hanem először – és permanensen – agresszív, és ezt turbózza fel az adrenalin azért, hogy motivált legyen a cselekvésben.

Ezáltal lesz hatékony – nem teljesen ösztönlény. A félelmeidre apellál. Ő az, aki fenyeget, nem is akárhogyan. Fenyeget, a tekintetével, összes kérdésével, válaszával… eleinte nem élesben, de érzékeled a konnotációt* 🙂 Nagyon 🙂

Már attól becsúszik a sportszelet a bugyidba, amikor meglátod. Agresszívan évődik társával, és igen, nem szeret veszíteni. Nem is tud.

Viszont tud károkat okozni – tettlegesség nélkül. Nincs szüksége “tatamira”, hisz a tatami meghatározza a küzdelem kereteit, azt, hogy a küzdéshez be kell tartani bizonyos szabályokat… így viszont nem tud igazi(!) kárt okozni. Nem azt mondom, hogy egy ártány ez a nő… de, mégis inkább ártány. Az átvitt értelemben vett folyamatos f@szméregetés az ő műfaja… első körben, a miheztartás végett biztosan. Ő az is, aki, ha nem engeded azt, hogy segítsen neked, akkor biztosan ártani fog neked. És tud is 🙂 …lelket írt… írt és átír. Önsorsrontóra, hogy már tennie se kelljen, erőt se kelljen belefektetnie. Egy önműködő rendszert hoz létre, amiben otthonosan létezik. Egy önműködő rendszert, aminek ő a rendszergazdája 🙂

Nagyon profin zsarol, és ha megembereled magad, és kiállsz magadért, ne adj Isten, a játszma közepén vesztést érez, nem várja ki a szar véget, a megaláztatást, hanem, megelőzve mindezt, egy széket vág a fejedhez… de, csak azért széket, mert az üllőt nem tudja megemelni… és ilyen cucc amúgy sem szokott lenni a szobákban. Ám ez ritkán fordul elő, mert attól rutinosabb, hogy testi erőszakig fajuljon a dolog.

Van egy másik fegyvere is, arra az esetre, ha végképp a vesztét érzi: a szex. Az agresszív szex. Burkolt fenyegetés, a zseniálisabb fajtából.

Valójában azért kerüli a nyílt testi erőszakot, mert neki nem a test a lényeg – a testiség sok formája alantas, ő meg dáma -, hanem a lélek. Ki akarja szívni belőled, az utolsó cseppig, abból táplálkozik, abból tölti fel hatalmas energiatartalékait. Ezért néz ki mindig annyira baromi jól, miközben a férfi összetöpörödve kullog mellette.

Az agresszivi nem csak férjét, barátját tartja sakkban, hanem az összes szomszédot, az összes szomszéd „hülyegyerekét”, de még az utcában élő összes kutyát is. Annyi energia, taktika van benne, hogy akár hasznossá is tehetné magát, ha dühét átkonvertálná, és a megfelelő irányba irányítaná…

Saját szülei sem kivételek, ahogy saját gyerekei sem. Anyósát csak azért nem tudja terrorban tartani, mert már nem megy hozzájuk, még sátoros ünnepeken sem… vagy azért nem, mert berakta egy öregotthonba, mely utóbbinak előnye az, hogy felveheti az anyós helyett a nyugdíjat, amiből elég Xanaxot tud venni férje durva leszedálására… főleg, ha az a válást fontolgatja 🙂

Agresszivi nem válik. Inkább lesz özvegy – és ha ez az opció megfordul tudat alatt a fejében, arra a férfira keresztet lehet vetni. Ugyanis, agresszivi számol a férje fizetésével és/vagy az özvegyi nyugdíjjal, így nem engedheti meg ezt a luxust, a válás luxusát. És különben is… ha elválna, akkor kit kínozna? Mert az állatkínzást már bünteti a törvény… a férj és családkínzást még nem…

*Konnotáció – mögöttes tartalom.