1.0Frankie Fischerhttps://frankiefischer.cafeblog.huFrankie Fischerhttps://frankiefischer.cafeblog.hu/author/frankie_fischer/<p style="text-align: center">Ma reggel, munkába menet a buszon két idős nő beszélgetett. Az egyik nagy örömmel újságolta a tegnapi nap élményeit, milyen sok házimunkát végzett el… igen, az öregeknek ez a legnagyobb elégedettség és egyben kihívás is. Aztán elhangzott vidáman a felsorolás végén az, ami feltette mindenre az elégedettség koronáját:</p> <p style="text-align: center"><strong>"és csodásan sütött a Nap"</strong>.</p> <p style="text-align: center">Reflexből arra gondoltam, hogy „basszus”, mindenhol sütött tegnap a Nap, ezt mindenki látta, érzékelte, úgyhogy, ez egy teljesen felesleges, cél nélküli, szófosásra alkalmas infó azoknak, akiknek nincs miről beszélni… és ez pont olyan, mint amikor valaki kiposztolja azt, hogy:</p> <p style="text-align: center"><strong> „esik a hó”</strong>.</p> <p style="text-align: center"><img class="alignnone wp-image-387" src="https://frankiefischer.cafeblog.hu/files/2020/01/44f0f217c548f300e7e3896e15a4f5e2-300x188.jpg" alt="" width="361" height="226" /></p> <p style="text-align: center">…és akkor leesett a tantusz…</p> <p style="text-align: center">...az "esik a hó" posztokra omlanak a mémek: <strong>"nekem is van ablakom"</strong>...</p> <p style="text-align: center">Van, ahogy mindenkinek. Igen. A világra.</p> <p style="text-align: center">De nincs ablakunk a másik ember lelkére.</p> <p style="text-align: center">Mert nem látjuk, hogy a posztoló a hirtelen jött örömét, a zsigerből jövő gyermeki lelkesedését akarja meg osztani velünk, nem pedig a tényt, amit mi is ugyanúgy látunk az ablakon keresztül.</p> <p style="text-align: center">Szerencsétlent pedig "leoltjuk", mert annyira megkeményedtünk, hogy nem ismerjük fel az érzelem-adás fontos érzését a pillanatban.</p> <p style="text-align: center">Annyit pofázunk a szeretetről… és tényleg csak pofázunk róla...</p> <p style="text-align: center"><strong>Szinte sosem vesszük észre, hogy mikor kellene önzetlenül adnunk és kérnünk szeretetet</strong>.</p> <p style="text-align: center">Ahogy abban a pillanatban sem, amikor az ilyen "esik a hó" posztok miatt látványosan kiakadunk, és kiröhögjük a másikat.</p> <p style="text-align: center">A szeretet nem az, amit direkt csinálunk, látványosan kimutatva, és azt mantrázva hurrá optimizmusunkkal, hogy csak ezért érdemes élni.</p> <p style="text-align: center">Nem a közhelyes szavak és viselkedéssorozatok összessége a szeretet.</p> <p style="text-align: center">Hanem mások örömének, bánatának, hangulatának látása, befogadása a szeretet.</p> <p style="text-align: center">Befogadom magamba az örömöt, amit azzal közvetítesz, hogy gyermeki boldogsággal posztolsz: esik a hó.</p> <p style="text-align: center">A gyermeki öröm megélése felnőttként, belső késztetés arra, hogy bevonjunk mindenkit a hirtelen jött örömbe. Amikor egy kisgyerek mondja ugyanezt a mondatot, hogy esik a hó, fel sem merül bennünk a válasz, hogy igen, látom, nekem is van ablakom, hanem vele együtt örülünk.</p> <p style="text-align: center">Nem a tény fontos, hanem a tény mögötti tartalom fontos: meghívás az együtt örvendésre.</p> <p style="text-align: center">Egy kisgyermek esetében egyértelműen arra gondolunk, hogy azért teszi ezt, mert meg akarja osztani az örömét veled… egy felnőttről nem gondolkodunk így… a kisgyermekről ártatlanként, feltétel nélkül szerethetőként gondolkozunk. A felnőttekről pedig nem… kritikusan, leszólóan, gonoszul gondolkozunk felnőtt embertársainkról… épp úgy gondolkozunk, amilyen világban élünk.</p> <p style="text-align: center">Mert megtanultuk ezt a világot.</p> <p style="text-align: center">Elfelejtve gyermeki, együtt örvendésre képes énünket.</p> <p style="text-align: center">…és csúfot űzünk gonoszságunkban azokból, akik még gyermekiek néha… akik még örülnek a hónak, és ami a legfontosabb, meg akarják osztani velünk ezt az örömöt… azokból űzünk csúfot, akik még nem gonoszodtak meg, melynek bizonyítéka, hogy képesek megosztani örömüket, annak teljes romlatlanságában.</p> <p style="text-align: center">…és igen, tudom, hogy a net = hír és adat… és hozzászoktunk az erős ingernek minősülő hírekhez… nos: vegyük észre, hogy az ilyen posztoknak is van hírértéke.</p> <p style="text-align: center"><strong>Ablakot nyit a másik ember lelkére. Az örömére.</strong></p> <p style="text-align: center">…ideje volna a szavak nettó értelme mögé nézni, ha már olyan intelligensnek gondoljuk magunkat, ha már olyan nagynak gondoljuk magunkat, hogy beletrollkodhatunk más örömébe…</p>richhttps://frankiefischer.cafeblog.hu/files/2020/01/esik-a-hó-150x150.png150150