![\"\"](\"https:\/\/frankiefischer.cafeblog.hu\/files\/2019\/12\/letters-637182_960_720-300x199.jpg\")
<\/p>\r\n<\/p>\r\n
Kedves Anyuk\u00e1m!<\/em><\/p>\r\n J\u00f3 \u00e9rz\u00e9s volt t\u0151led elb\u00facs\u00fazni, de rossz volt a tudat, hogy visznek tov\u00e1bb, \u00e9s nem k\u00eds\u00e9rhettelek el. Szerencs\u00e9sen haza\u00e9rt\u00fcnk a k\u00f3rh\u00e1zb\u00f3l. Nem volt t\u00fal j\u00f3 kedv\u00fcnk, de farkas \u00e9hesek voltunk. Mindent megett\u00fcnk, amit tegnap f\u0151zt\u00e9l. Az \u00e9tel \u00edze odabiggyesztette mosolyodat \u00e9s sz\u00edvedet k\u00f6z\u00e9nk, \u00e9s be kell, hogy valljam, soha nem ettem m\u00e9g ennyire finomat, b\u00e1r \u2013 de te ezt tudod, - a bab nem tartozik a kedvenceim k\u00f6z\u00e9. A gyerekek eg\u00e9sz vacsora alatt sz\u00f3tlanak voltak, tal\u00e1n, mert tele volt a sz\u00e1juk \u00e9s a sz\u00edv\u00fck. F\u00e9rjeddel megbesz\u00e9lt\u00fck a kar\u00e1csonyi \u00fcnnepek menetrendj\u00e9t, men\u00fcj\u00e9t, \u00fagyhogy minden halad a szok\u00e1sos ker\u00e9kv\u00e1g\u00e1sban.<\/p>\r\n Rem\u00e9lem, j\u00f3l \u00e9rzed magad, \u00e9s b\u00edzom benne, hogy megnyugtat\u00f3 sz\u00e1modra a gondolat, hogy minden rendben van, \u00e9s mindenre van \u2013 ha m\u00e1s nem is, de legal\u00e1bb - terv\u00fcnk.<\/p>\r\n Szeretlek, l\u00e1nyod.<\/p>\r\n \u00a0<\/p>\r\n Kedves Anyuk\u00e1m!<\/em><\/p>\r\n Egy hete nem hallottam fel\u0151led. Hi\u00e1nyzol. Unok\u00e1id j\u00f3l vannak. Annak ellen\u00e9re, hogy a h\u00e9t legt\u00f6bb napj\u00e1n magukra vannak utalva, \u00e9letk\u00e9pesek. Ne agg\u00f3dj. M\u00e1r \u00e9n sem agg\u00f3dom. \u00dagy t\u0171nik, t\u00f6bb a k\u00f6teless\u00e9gtudat benn\u00fck, mint bennem volt, amikor k\u00f6z\u00e9piskol\u00e1s voltam.<\/p>\r\n Volt f\u00e9rjeim ezen a h\u00e9ten nem piszk\u00e1l\u00f3dtak, nem h\u00edvtak telefonon. Ez n\u00e9mi megnyugv\u00e1ssal t\u00f6lt el. Gondolom t\u00e9ged is.<\/p>\r\n Hi\u00e1nyzol. R\u00e9gebben minden reggel elk\u00e9pzeltem, hogy fogjuk egym\u00e1s kez\u00e9t, te, a gyerekek \u00e9s \u00e9n, egy k\u00f6rt alkotva, behunyt szemmel. Mindegyik\u00fcnk test\u00e9n ez\u00fcst f\u00e1tyol van, ami megv\u00e9d minket a bajt\u00f3l, rosszt\u00f3l. K\u00f6r\u00fcnket pedig k\u00f6rbeveszi egy f\u00e9nyesen r\u00f3zsasz\u00edn g\u00f6mb alak\u00fa burok, ami \u00e1ltal s\u00e9rthetetlenn\u00e9 v\u00e1lik a csal\u00e1dunk. Az\u00f3ta is v\u00e1gyom erre az er\u0151s \u00f6sszetartoz\u00e1s \u00e9rz\u00e9sre. Azt hiszem, ma \u00fajb\u00f3l elk\u00e9pzelem ezt a megnyugtat\u00f3 k\u00f6rt, amibe mindannyian benne vagyunk.<\/p>\r\n Nem volt\u00e1l m\u00e9g ilyen sok ideig t\u00e1vol t\u0151l\u00fcnk, sem ennyire messze. Ett\u0151l f\u00fcggetlen\u00fcl megnyugtat\u00f3 a tudat, hogy v\u00e9gre a felel\u0151ss\u00e9g s\u00falya n\u00e9lk\u00fcl vagy, ami eddig bilincsbe z\u00e1rta mosolyodat.<\/p>\r\n Puszillak, l\u00e1nyod.<\/p>\r\n \u00a0<\/p>\r\n Im\u00e1dott Anyuk\u00e1m!<\/em><\/p>\r\n M\u00e1r k\u00e9t hete nem hallottam fel\u0151led.<\/p>\r\n Nagyon meg\u00f6r\u00fcltem, amikor ma hajnalban megkaptam \u00fczeneted, miszerint, ha akarok, mehetek hozz\u00e1d.\u00a0 T\u00e9nyleg nagyon sajn\u00e1lom, - hiszen tudod, hogy mennyire szeretek veled lenni, - de annyira az\u00e9rt nem rossz a helyzet, hogy ekkor\u00e1t v\u00e1ltoztassak. Ak\u00e1rmennyire is \u00e9letk\u00e9pesek a gyerekeim, ak\u00e1rmennyire is a saj\u00e1t \u00fatjukat j\u00e1rj\u00e1k, m\u00e9g sz\u00fcks\u00e9g\u00fck van a k\u00f6zels\u00e9gemre, arra, hogy el\u00e9rhet\u0151 legyek \u00e9jjel nappal, telefonon. Tudod, hiszen te is anya vagy.<\/p>\r\n Rem\u00e9lem j\u00f3l vagy, \u00e9s min\u0151s\u00e9gileg javult az \u00e9leted. Megnyugtat\u00f3 a tudat, hogy t\u00f6r\u0151dhetsz v\u00e9gre magaddal is, nem csak vel\u00fcnk. Boldogulunk, hidd el.<\/p>\r\n Fel akartalak h\u00edvni a minap, mert rajzoltam p\u00e1r grafik\u00e1t. El akartam dicsekedni vele, \u00e9s azzal, hogy mennyit fejl\u0151dtem. Utols\u00f3 tal\u00e1lkoz\u00e1sunkkor \u2013 k\u00e9t hete - l\u00e1ttam a szemedben, a hitet, hogy viszem valamire az \u00e9letben a tehets\u00e9gemmel. Soha nem feledem azt, ahogy rajta felejtetted a tekinteted a munk\u00e1mon. Annyit fejl\u0151dtem az elm\u00falt p\u00e1r napban\u2026 b\u00e1r l\u00e1tn\u00e1d. Paraszth\u00e1zakat rajzolok tussal. \u00c9s vir\u00e1gokat. A nyugalmat. Ami szinte k\u00e9zzel foghat\u00f3.<\/p>\r\n Annyira j\u00f3 volt meg\u00f6lelni, amikor utolj\u00e1ra tal\u00e1lkoztunk. Akkor csak egy \u00f6lel\u00e9s volt, de most a mennyorsz\u00e1g lenne. Szeret\u00fcnk t\u00e9ged, \u00e9s sokat gondolunk r\u00e1d, legink\u00e1bb a mosolyodra.<\/p>\r\n F\u00e9rjeddel minden nap besz\u00e9lek telefonon. Egy kicsit gyeng\u00e9lkedik, de biztosan jobban lesz id\u0151vel. Ne agg\u00f3dj. Figyelek r\u00e1, m\u00edg te t\u00e1vol vagy. Tudom, mennyire szereted. \u00c9s \u00edgy legal\u00e1bb egy kicsit vissza tudok adni abb\u00f3l a sok t\u00f6r\u0151d\u00e9sb\u0151l, amit t\u0151led kaptam, kaptak a gyerekeim, az unok\u00e1id.<\/p>\r\n Puszil l\u00e1nyod \u00e9s unok\u00e1id. Puszilom a Mam\u00e1t is.<\/p>\r\n \u00a0<\/p>\r\n \u00c9des Anyuk\u00e1m!<\/em><\/p>\r\n V\u00e1runk\u2026 K\u00e9sz\u00fcl\u00fcnk a Kar\u00e1csonyra. F\u00e9rjedn\u00e9l feld\u00edsz\u00edtett\u00fcnk egy kicsi f\u00e1t, az asztal k\u00f6zep\u00e9re \u00e1ll\u00edtottuk, \u00e9s a Mama r\u00e9gi d\u00edszeit raktuk r\u00e1. \u00dagy, ahogy te szoktad. A k\u00e9t angyalt a legtetej\u00e9re, hogy vigy\u00e1zhassanak a csal\u00e1dra. El\u0151vettem a r\u00e9gi csal\u00e1di fot\u00f3kat, \u00e9s az elm\u00falt id\u0151k eml\u00e9kei \u00fajra a r\u00e9szemm\u00e9 lettek. Elgondolkoztam. Hogyan volt\u00e1l k\u00e9pes minden fot\u00f3n \u00fagy mosolyogni, hogy a nap kis\u00fct az ember sz\u00edv\u00e9ben, amikor annyi rossz t\u00f6rt\u00e9nt veled.<\/p>\r\n Itthon a gyerekek d\u00edsz\u00edtett\u00e9k a f\u00e1t. Olyan j\u00f3 volt n\u00e9zni \u0151ket. Egy\u00fctt voltunk, nevett\u00fcnk, egym\u00e1s keze al\u00e1 dolgoztunk. K\u00e9t l\u00e1nyunok\u00e1d elhozta a bar\u00e1tj\u00e1t is, \u00fagyhogy b\u0151v\u00fclget a \u201ecsal\u00e1d\u201d. Fi\u00fa unok\u00e1d nem \u00e9r r\u00e1 t\u00e1rsas\u00e1gi \u00e9letet \u00e9lni, mert \u0151r\u00fclt temp\u00f3ban kamaszodik, de az\u00e9rt \u0151 is meg\u00e9rezte a csal\u00e1d \u00edz\u00e9t, \u00e9s seg\u00edtett a k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00e9sben.<\/p>\r\n Az id\u00e9n nem kaptak k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb aj\u00e1nd\u00e9kot. Fot\u00f3albumot kaptak, ugyanazokkal a k\u00e9pekkel. Apuk\u00e1d \u00e9s anyuk\u00e1d fot\u00f3j\u00e1val, bele raktalak t\u00e9ged is \u00e9s aput. Egy cetlit \u00edrtam az albumba, ezzel a sz\u00f6veggel: Ebbe az albumba gy\u0171jts\u00e9tek j\u00f6v\u0151beli \u00e9letetek minden fontos, boldog pillanat\u00e1t. Rem\u00e9lem, sok lesz bel\u0151le.<\/p>\r\n Mindenki j\u00f3l \u00e9rezte mag\u00e1t, a s\u00fctik is j\u00f3l siker\u00fcltek. Mit\u0151l ne siker\u00fcltek volna, hisz minden \u00e9vben ugyanazt k\u00e9sz\u00edtj\u00fck, de tal\u00e1n most, id\u00e9n, egy kicsit t\u00f6bb ker\u00fclt a sz\u00edvf\u0171szerb\u0151l minden \u00e9telbe. Csak te hi\u00e1nyozt\u00e1l nagyon.<\/p>\r\n \u00d6lellek, l\u00e1nyod<\/p>\r\n \u00a0<\/p>\r\n Anyuk\u00e1m!<\/em><\/p>\r\n M\u00e1r t\u00f6bb mint h\u00e1rom h\u00e9t telt el. Gyere haza. Ne j\u00e1tssz. Ez nem vicces. Olyan, mint amikor elvesztett\u00fck egym\u00e1st az utc\u00e1n, amikor n\u00e9gy \u00e9ves voltam.<\/p>\r\n Szeretlek, hi\u00e1nyzol, l\u00e1nyod.<\/p>\r\n \u00a0<\/p>\r\n \u00c9des Anyuk\u00e1m!<\/em><\/p>\r\n Nagyon hi\u00e1nyozt\u00e1l az elm\u00falt n\u00e9gy h\u00e9tben. Itthon minden rendben van, kezdj\u00fck megszokni az \u00e9letet n\u00e9lk\u00fcled.<\/p>\r\n A temet\u00e9s rendben zajlott. Egy f\u00f6ld al\u00e1 s\u00fcllyesztett k\u00e1poln\u00e1ban vagy most fizikailag, ami hideg \u00e9s bombabiztos a sok betont\u00f3l, melyb\u0151l \u00e9p\u00fclt. \u00dagyhogy, - \u00fagy t\u0171nik, - s\u00edrhelyed, egyszer, p\u00e1rsz\u00e1z \u00e9v m\u00falva, r\u00e9g\u00e9szek j\u00e1tsz\u00f3tere lesz. Azt az\u00e9rt sajn\u00e1lom, hogy nem ismerhet meg t\u00e9ged az ut\u00f3kor.<\/p>\r\n Az urnatemet\u0151 egy ultramodern, giccses, miniat\u0171r lak\u00f3telephez hasonl\u00edt, benne a sok ember, kompakt form\u00e1ban. Azt hiszem, nagyot nevetn\u00e9l, ha l\u00e1tn\u00e1d\u2026 mindig t\u00f6k\u00e9letes rendezetts\u00e9gre, tisztas\u00e1gra v\u00e1gyt\u00e1l. Ott az van. Hideg m\u00e1rv\u00e1nyos rend. Bbbbasszameg\u2026 ahogy mondan\u00e1d\u2026<\/p>\r\n V\u00e9gre k\u00f6zelr\u0151l l\u00e1thattam Ter\u00e9z anya arc\u00e1t is, 3D-ben, egy szobor form\u00e1j\u00e1ban. Azt nem mondom, hogy ez volt \u00edgy kar\u00e1csony ut\u00e1n a legt\u00f6bb, amit k\u00e9rhettem volna az \u00e9lett\u0151l, de akkor \u00e9s ott, a k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyekhez k\u00e9pest, ez is boldogg\u00e1 tett.<\/p>\r\n Sokan voltak. A pap besz\u00e9de nagyon katolikus volt. Sz\u00f3 esett az egy h\u00e9ttel ezel\u0151tti Kar\u00e1csony \u00fcnnep\u00e9r\u0151l, annak fontoss\u00e1g\u00e1r\u00f3l, ideol\u00f3gi\u00e1r\u00f3l. Gyakorlatilag minden sz\u00f3ba ker\u00fclt, csak te magad, a l\u00e9nyed nem. Ott \u00fcltem, a semmit mond\u00f3 szavak elhal\u00f3 lebeg\u00e9s\u00e9ben, egy urna k\u00f6zels\u00e9g\u00e9ben, ami legink\u00e1bb egy csal\u00e1di levesest\u00e1lhoz hasonl\u00edtott, feh\u00e9r csipk\u00e9vel letakarva. Azon gondolkoztam, vajon milyen minta alapj\u00e1n horgolt\u00e1k. Kisp\u00e1lc\u00e1k, nagyp\u00e1lc\u00e1k, hurkok \u00e9s azok kombin\u00e1ci\u00f3i j\u00e1rtak az agyamban. Tudom-tudom\u2026 sosem n\u00f6v\u00f6k fel az \u00e9let komolyra szabott feladat\u00e1hoz.<\/p>\r\n Unok\u00e1id kitettek maguk\u00e9rt. K\u00e9pesek voltak v\u00e9gig \u00fclni azt az egy \u00f3r\u00e1t, testv\u00e9ri civ\u00f3d\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl. A r\u00e9gi lak\u00e1s kulcsa \u2013 ahol annyi sz\u00e9p dolog t\u00f6rt\u00e9nt vel\u00fcnk -, tudod, az a r\u00e9zkulcs, amit elloptam k\u00f6lt\u00f6z\u00e9skor, az urn\u00e1d tetej\u00e9n van. A ti\u00e9d. M\u00e1r ,csak\u2019, \u00e9s kiz\u00e1r\u00f3lag a ti\u00e9d. M\u00e1r senki \u00e9s semmi, m\u00e9g az \u00f6regkori elbutul\u00e1s sem veheti el a kulcshoz k\u00f6t\u0151d\u0151 eml\u00e9keket, mert be van oda z\u00e1rva a kulccsal egy\u00fctt.<\/p>\r\n Ha most lehet\u0151s\u00e9gem lenne v\u00e1lasztani a te nevedben, a hal\u00e1lod id\u0151pontj\u00e1val kapcsolatban, h\u00e1t\u2026 bizony, tan\u00e1cstalan lenn\u00e9k. Nem tudn\u00e1m eld\u00f6nteni, hogy jobb-e eml\u00e9kekkel teli sz\u00edvvel meghalni, vagy az \u00f6regs\u00e9g \u00e1ltal megkoptatott, elt\u0171nt eml\u00e9kek n\u00e9lk\u00fcl \u00e9lni, sok\u00e1ig. A gyereked l\u00e9v\u00e9n, \u00f6nz\u0151 vagyok, \u00e9s val\u00f3sz\u00edn\u0171leg az ut\u00f3bbit v\u00e1lasztan\u00e1m, hogy min\u00e9l t\u00f6bb ideig lehess\u00fcnk egy\u00fctt. Amikor meghalt\u00e1l, \u00e9s leped\u0151be tekerve fek\u00fcdt\u00e9l el\u0151ttem a k\u00f3rh\u00e1zban, az alatt a k\u00e9t \u00f3ra alatt, csak n\u00e9ztem az arcod. Kicsit nyitva volt a sz\u00e1d, \u00e9s l\u00e1ttam a fogaidat, amiket mindig csod\u00e1ltam sz\u00e9ps\u00e9g\u00fck\u00e9rt. Az utols\u00f3 k\u00e9t \u00f3ra, amit egy\u00fctt t\u00f6lthett\u00fcnk. Meg akartam n\u00e9zni a kezedet. L\u00e1tni akartam. Nem tudom mi\u00e9rt. M\u00e9gsem tettem. Tiszteletben akartam tartani a testet, amib\u0151l val\u00f3 vagyok.<\/p>\r\n A temet\u00e9s el\u0151tt, mint ahogyan stressz helyzetben szoktam tenni, \u00f6tleteim is t\u00e1madtak. Ne nevess! Most \u2013 tudom - azt gondolod, vad gondolataim vittek roml\u00e1sba eddig is. El akartam lopni a hamvaidat a szertart\u00e1s el\u0151tt. Isten bizony, m\u00e9g tervet is k\u00e9sz\u00edtettem a fejemben. Ut\u00e1na n\u00e9ztem a neten, hogy hamvaszt\u00e1s ut\u00e1n h\u00e1ny kil\u00f3 por marad egy emberb\u0151l.<\/p>\r\n Arra gondoltam, oda megyek egy \u00f3r\u00e1val kor\u00e1bban v\u00e9gs\u0151 b\u00facs\u00fa c\u00edm\u00e9n, \u00e9s az alkalmas pillanatban megval\u00f3s\u00edtom a kegyelet meggyal\u00e1z\u00e1sa b\u0171ntett\u00e9t, \u00e9s r\u00e9teslisztre cser\u00e9lem az urna tartalm\u00e1t. A terv ott bukott meg, hogy minden be volt kamer\u00e1zva. \u00dagy l\u00e1tszik, hogy m\u00e1r a papok sem b\u00edznak semmit Istenre.<\/p>\r\n Tudtad, hogy hamvaszt\u00e1sn\u00e1l a sz\u00edv \u00e9g el legutolj\u00e1ra? Szerintem a ti\u00e9d nem \u00e9gett el. Szerintem a ti\u00e9d azbesztb\u0151l van. Nem tehet k\u00e1rt benne egy \u00f3cska t\u0171z\u2026<\/p>\r\n V\u00e9lni l\u00e1ttam azt, ahogy megmozdul a csipke az urn\u00e1n. Mintha te f\u00fajt\u00e1l volna r\u00e1. Ez a cs\u00edny teljesen r\u00e1d vallana. \u00dagy \u00e9reztem, nevetnem kell. G\u00f6rcs\u00f6sen, \u00e9s sz\u00edvb\u0151l. \u00c9s nagyon. Egy p\u00e9nzen megvehet\u0151 fajanszdobozba z\u00e1rtak t\u00e9ged, ahelyett, hogy v\u00e9gre engedtek volna szabadon sz\u00e1rnyalni, ahogyan meg\u00e9rdemled, ahogy akartad. Hogy mindeninek jusson bel\u0151led, hogy szebb legyen a vil\u00e1g, a l\u00e9lek. Ez lenne m\u00e9lt\u00f3 hozz\u00e1d, hisz az \u00e9leted is \u00edgy \u00e9lted. \u00dajra elgondolkodtam. Ez\u00fattal azon, hogy vajon h\u00e1ny sz\u00e1z ember k\u00f6sz\u00f6nheti neked az \u00e9let\u00e9t\u2026 A k\u00f6teless\u00e9g b\u00e9kly\u00f3i tartottak f\u00f6ldi rabs\u00e1gban, eg\u00e9sz \u00e9letedben, ez tartott itt a f\u00f6ld\u00f6n, mellett\u00fcnk. Most pedig engem b\u00e9kly\u00f3z meg az \u00e9l\u0151k, a f\u00e9rjed \u00e9s a testv\u00e9red ir\u00e1nti k\u00f6teless\u00e9g\u2026 de ezt nem panaszk\u00e9nt mondom. Egyet biztosan tudok. Tiszta sz\u00edvvel \u00edg\u00e9rem, hamarosan v\u00e9gleg szabad leszel.<\/p>\r\n Szeretettel \u00f6lel, l\u00e1nyod.<\/p>\r\n \u00a0<\/p>\r\n \u00c9des Anyuk\u00e1m.<\/em><\/p>\r\n Eltelt k\u00e9t h\u00f3nap. Ez id\u0151 alatt nem \u00e9heztem, nem f\u00e1ztam, beteg sem voltam, ahogy a gyerekek sem. Csak a sz\u00edvem nem volt eg\u00e9szen a mellkasomban. Egy r\u00e9sze ott volt az \u00e1gyadon, a s\u00e1rga vir\u00e1gmint\u00e1s pokr\u00f3cod mellett, a bord\u00f3 \u00e1gytakar\u00f3n. F\u00e9rjedet, a m\u00e1sik feledet, igyeksz\u00fcnk heti k\u00e9tszer l\u00e1togatni. Mag\u00e1nyos n\u00e9lk\u00fcled, a csendes \u0151r\u00fcletig, ami minden nap megk\u00eds\u00e9rti. Eg\u00e9sz nap olyan \u00fcgyeket int\u00e9z, melyek nem l\u00e9teznek, vagy halaszthat\u00f3k.<\/p>\r\n A minap, amikor hazaindultam t\u0151le, lek\u00eds\u00e9rt. Meg\u00f6leltem. Csontjai a t\u00e9likab\u00e1ton kereszt\u00fcl is nyomot hagytak a lelkemen. Ez volt az a bizonyos \u00f6lel\u00e9s, ami csordultig van szeretettel, de a sz\u00edvnek \u00e9s a testnek k\u00ednz\u00f3an f\u00e1jdalmas. Elindultam a j\u00e1rd\u00e1n, \u00e9s valami arra k\u00e9sztetett, hogy visszan\u00e9zzek. Ott \u00e1llt k\u00e9t botra t\u00e1maszkodva, megt\u00f6rt h\u00e1ttal, a cip\u0151je orr\u00e1t n\u00e9zve, n\u00e9m\u00e1n, az \u00e9let s\u0171r\u0171j\u00e9re t\u00e1masztva az \u00e1ll\u00e1t, mely er\u0151s csontjait, neh\u00e9z sz\u00f6vetkab\u00e1tj\u00e1t megtartja. B\u00fas\u00e1gra ragasztott csontok, melyen egy er\u0151tlen t\u00e9likab\u00e1t cs\u00fcng, eltakarva azt a b\u00e1natot, ami arra k\u00e9sztet, hogy b\u00e9k\u00e9vel mondjon le az ember az \u00e9letr\u0151l.<\/p>\r\n \u00c1tszellem\u00fclt \u00e1llapotban volt. Nem akartam megzavarni, csak megv\u00e1rtam, m\u00edg l\u00e9p egyet. Tov\u00e1bb, el\u0151re. Mert m\u00e9g nincs itt az id\u0151.<\/p>\r\n Hi\u00e1nyzol neki. Ahogy nek\u00fcnk is.<\/p>\r\n \u00a0<\/p>\r\n Dr\u00e1ga Anyuk\u00e1m.<\/em><\/p>\r\n J\u00f3l vagyunk. F\u00e9rjedet rendszeresen l\u00e1togatjuk a k\u00f3rh\u00e1zban. A r\u00e9gi, tekint\u00e9lyt parancsol\u00f3, \u00f6reguras alkat m\u00e1r a m\u00falt\u00e9. A h\u00e1ta meg van t\u00f6rve, ahogy a lelke is. Kiszolg\u00e1ltatott. A vil\u00e1gnak, a betegs\u00e9gnek. Mikor meg\u00e9rkez\u00fcnk, mosolyog r\u00e1nk, hirtelen, a gondolataib\u00f3l \u00e9bredve, azt\u00e1n, amikor indulunk el t\u0151le, egy m\u00e1sodperc alatt r\u00e1ntj\u00e1k vissza a gondolatok a m\u00e9lybe, el ebb\u0151l a vil\u00e1gb\u00f3l, ut\u00e1nad. \u00dagy \u00e9rzem, olyan, mint a tenger. A felsz\u00edn meg-meg dobja a nap szikr\u00e1it, hogy nevetned kell, de tudod, hogy alatta hatalmas, s\u00f6t\u00e9ten \u00e1raml\u00f3 v\u00edzt\u00f6meg van, melynek term\u00e9szet\u00e9t nem \u00e9rtheti ember. Titkolja a test \u00e9s a l\u00e9lek f\u00e1jdalmait. Anyuk\u00e1m. Nem tudom, hogy mik\u00e9nt \u00e9rt\u00e9keled, \u00e9rt\u00e9kelted f\u00e9rjedet, de azt hiszem, hogy j\u00f3l v\u00e1lasztott\u00e1l. Nem t\u00f6ri meg \u0151t semmi f\u00e1jdalom. K\u00e9t l\u00e1bbal tipor az \u00e9let benne, de m\u00e9lt\u00f3s\u00e1ggal viseli azt.<\/p>\r\n Megint \u00f6nz\u0151 vagyok. \u0150 az utols\u00f3 k\u00f6zvetlen kapocs hozz\u00e1d. Azt akarom, hogy maradjon m\u00e9g. Nem akarom elengedni.<\/p>\r\n Hi\u00e1nyzol.<\/p>\r\n \u00a0<\/p>\r\n Anyuk\u00e1m.<\/em><\/p>\r\n F\u00e9rjedet r\u00f6vid otthonl\u00e9t ut\u00e1n ment\u0151vel vitt\u00e9k abba a k\u00f3rh\u00e1zba, ahol utolj\u00e1ra l\u00e1ttalak t\u00e9ged. Megm\u0171t\u00f6tt\u00e9k, \u00e9s m\u00e1t\u00f3l morfiumot kap. A k\u00f3rh\u00e1z l\u00e9pcs\u0151h\u00e1z\u00e1ban felk\u00e9sz\u00edtettem az unok\u00e1idat, \u00e9s utas\u00edt\u00e1sba adtam a mosolyt \u00e9s nyugalmat, melyet meg is tartottak. \u00dagy t\u0171nik, vannak helyzetek, amikor ki\u00fctk\u00f6zik a te v\u00e9red, \u00e9s fegyelmezettek. B\u00fcszke vagyok r\u00e1juk, hogy mosolyt vittek egy beteghez, \u00e9s nem k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9st. Azut\u00e1n kinn a folyos\u00f3n megindultak a k\u00f6nnyeik, m\u00edg a pap benn volt a f\u00e9rjedn\u00e9l.<\/p>\r\n Furcsa volt. A pap az utols\u00f3 kenetr\u0151l, gy\u00f3n\u00e1sr\u00f3l, \u00e1ldoz\u00e1sr\u00f3l besz\u00e9lt. \u00c9s az \u00fcdv\u00f6z\u00fcl\u00e9sr\u0151l. Nagyon lelkesnek l\u00e1tszott, att\u00f3l f\u00fcggetlen\u00fcl, hogy k\u00e9t napot k\u00e9sett, mert a m\u0171t\u00e9t el\u0151tt kellett volna j\u00f6nnie, megnyugv\u00e1st adva f\u00e9rjednek, hogy ha a m\u0171t\u00e9t alatt meghal, a hite szerint teszi azt. F\u00e9rjed er\u00e9lyesen suttogva a k\u00e9s\u00e9s miatt elzavarta a papot. Hisz, mikor kellett, cserbenhagyta \u0151t. R\u00f6vid l\u00e1togat\u00e1s volt. Soha nem l\u00e1ttam m\u00e9g ilyen tart\u00e1st olyan embern\u00e9l, aki a hal\u00e1lra k\u00e9sz\u00fcl. Nem gy\u00e1va, nem k\u00f6ny\u00f6r\u00f6g a megbocs\u00e1t\u00e1s\u00e9rt, ez\u00e1ltal h\u0171 \u00f6nmag\u00e1hoz m\u00e9g haldokl\u00e1s k\u00f6zben is, iszonyatos f\u00e1jdalmak k\u00f6zepette is.<\/p>\r\n Ma \u00e9jjel, \u00e1lmomban megl\u00e1togatott a f\u00e9rjed. Egy d\u00e1tumot mondott. Ami k\u00e9t nap m\u00falva lesz. 11 \u00e9s m\u00e9g kett\u0151\u2026 ezt mondta.<\/p>\r\n Ezzel f\u00e9rjed levette v\u00e1llamr\u00f3l a rem\u00e9ny terh\u00e9t. Hamarosan megy ut\u00e1nad, hogy foghass\u00e1tok egym\u00e1s kez\u00e9t.<\/p>\r\n Szeretlek, l\u00e1nyod.<\/p>\r\n \u00a0<\/p>\r\n Eml\u00e9k\u00fcl \u00e9desany\u00e1mnak, Czaller Ann\u00e1nak \u00e9s f\u00e9rj\u00e9nek, Kun B\u00e9l\u00e1nak, aki azon a napon halt meg, melyet megj\u00f3solt. M\u00e1rcius 13-\u00e1n.<\/em><\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/frankiefischer.cafeblog.hu\/files\/2019\/12\/depositphotos_21598637-stock-photo-old-letters-and-photos-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}