![\"\"](\"https:\/\/frankiefischer.cafeblog.hu\/files\/2019\/12\/\u00e9rint\u00e9s.jpg\")
<\/p>\r\n<\/p>\r\n
Elza tudta, hogy ez az \u0151 napja. P\u00e9ntek van, \u00e9s az eg\u00e9sz h\u00e9tv\u00e9g\u00e9t anyj\u00e1val t\u00f6ltheti az \u00fcgyeletesszob\u00e1ban. Elk\u00e9pzelte, ahogy betakar\u00f3zik az anyaszag\u00fa vil\u00e1gosk\u00e9k kardig\u00e1nba, \u00e9s \u00f6sszeb\u00fajva egy\u00fctt fejtik a keresztrejtv\u00e9nyt. Szapor\u00e1n szedte kopog\u00f3s lakkcip\u0151j\u00e9ben a l\u00e1b\u00e1t, hogy min\u00e9l hamarabb kezd\u0151dj\u00f6n a ,csak mi ketten\u2019 h\u00e9tv\u00e9ge. Beszaladt a pici, h\u0171v\u00f6s, k\u00f3rh\u00e1zszag\u00fa el\u0151t\u00e9rbe, \u00e9s visszhangz\u00f3 l\u00e9ptekkel rohant fel a l\u00e9pcs\u0151n. A magasf\u00f6ldszinten meg\u00e1llt egy p\u00e1r m\u00e1sodpercre hogy megkocogtassa az akv\u00e1riumot, feld\u00falva ezzel a halak nyugalmas \u00e9let\u00e9t. Elz\u00e1nak nemigen f\u00e9rt a fej\u00e9be, hogy hogyan lehet valaminek aranyhal a neve, ha nem is aranyb\u00f3l van. Azt\u00e1n tov\u00e1bb haladt az \u00fcres folyos\u00f3n csak cip\u0151j\u00e9nek k\u00f6nny\u0171 csattog\u00e1sa hallatszott. \u00dagy t\u0171nt, p\u00e9ntek d\u00e9lut\u00e1nra a betegs\u00e9g is elf\u00e1radt munk\u00e1j\u00e1ban. \u00cdgy anyja csak vele foglalkozott. V\u00e9gre.<\/p>\r\n
A szob\u00e1ba \u00e9rve leroskadtak a fotelba. Ilyenkor a nagy csend, egy puha feh\u00e9r \u00e9s \u00e9des habbal, \u00fatj\u00e1t \u00e1llta az id\u0151nek, mindkett\u0151j\u00fck \u00f6r\u00f6m\u00e9re. K\u00e9s\u0151 d\u00e9lut\u00e1n volt m\u00e1r, a nap b\u00e1gyad v\u00f6r\u00f6sen tombolt az \u00e9gen. Megcs\u00f6rrent a telefon. Elza anyj\u00e1nak sz\u00f3lt, m\u0171t\u00e9thez h\u00edvt\u00e1k. Elza egyed\u00fcl maradt a szob\u00e1ban. Unalmasnak \u00edg\u00e9rkezett a v\u00e1rakoz\u00e1s. Anyja gy\u00f6ngyvir\u00e1gszappan illat\u00fa \u00f6lt\u00f6z\u0151szekr\u00e9ny\u00e9b\u0151l kivett n\u00e9h\u00e1ny, a r\u00f6ntgenfelv\u00e9tel csomagol\u00e1s\u00e1ra haszn\u00e1lt narancss\u00e1rga pap\u00edrt. Szerette ezt a s\u00e1rg\u00e1t, j\u00f3 \u00e9s vid\u00e1m \u00e9rz\u00e9s volt r\u00e1 rajzolni. A pap\u00edrnak esett a sz\u00ednes ceruz\u00e1kkal, de sz\u00ednek \u00f6r\u00f6me t\u00falszaladt a pap\u00edrlapon. \u00c9nekelni kezdett rajzol\u00e1s k\u00f6zben. Nem volt se eleje, se v\u00e9ge, az \u00f6nfeledt \u00f6r\u00f6m\u00e9rzetet volt hivatott megtestes\u00edteni. Egyre jobban belehullott az \u00e1lomvil\u00e1gba, amit a s\u00e1rga pap\u00edrra k\u00e9pzelt. Kir\u00e1lyl\u00e1nyokat rajzolt, sz\u0151ke, barna \u00e9s v\u00f6r\u00f6s haj\u00faakat. Mindegyiknek k\u00fcl\u00f6n t\u00f6rt\u00e9nete volt, de fekete kopog\u00f3s cip\u0151 volt rajtuk is, ugyanolyan, mint Elz\u00e1n. A mesevil\u00e1g mag\u00e1val ragadta, \u00e9s felemelte lassan a kir\u00e1lyl\u00e1nyok birodalm\u00e1ba. Egyre halkult, majd abbamaradt az \u00e9nek, \u00e9s Elza m\u00e9ly \u00e1lomba mer\u00fclt, az asztalra borulva, a sz\u00ednes ceruz\u00e1k k\u00f6z\u00e9.<\/p>\r\n
Kopog\u00e1sra riadt fel. Felkapta a fej\u00e9t az asztalr\u00f3l. Egy sz\u00ednes az arc\u00e1ra tapadt \u00e9s ez\u00fcst\u00f6sen peng\u0151 hanggal pottyant vissza az asztalra. K\u00e1b\u00e1n n\u00e9zett k\u00f6rbe. Zsibbad a keze \u00e9s a l\u00e1ba, a term\u00e9szetellenes p\u00f3zt\u00f3l, ahogy aludt a sz\u00e9ken. Az ajt\u00f3 m\u00f6g\u00fcl ismer\u0151s halk f\u00e9rfihang sz\u00f3lalt meg.<\/p>\r\n
- Elza! Jani vagyok. Nyisd ki!<\/p>\r\n
Anyja bar\u00e1tj\u00e1nak a hangja volt. Odasietett a kopog\u00f3s cip\u0151j\u00e9ben az ajt\u00f3hoz \u00e9s elford\u00edtotta a kulcsot. A f\u00e9rfi meg\u00e1llt az ajt\u00f3ban, elmosolyodott Elza ny\u00e1las \u00e9s ceruza lenyomatos arc\u00e1n.<\/p>\r\n
- Any\u00e1d lenn van a m\u0171t\u0151ben. M\u00e9g dolgozik, de k\u00e9rte, hogy n\u00e9zzelek meg, hogy mi van veled. Most lemegyek, seg\u00edtek neki rendbe rakni a m\u0171t\u0151t, hogy hamarabb v\u00e9gezzen.<\/p>\r\n
- Szeretn\u00e9k lemenni veled, majd le\u00fcl\u00f6k a m\u0171t\u0151 el\u0151tt, \u00e9s megv\u00e1rlak benneteket.<\/p>\r\n
Hangja \u00e9s tekintete hat\u00e1rozott \u00e9s feln\u0151ttes volt, ellentmond\u00e1st nem t\u0171r\u0151. Elindultak a kong\u00f3 folyos\u00f3n, a l\u00e9pcs\u0151 fel\u00e9. A l\u00e9pcs\u0151h\u00f6z \u00e9rve szem\u00fck \u00f6sszecsillant.<\/p>\r\n
- Na, most ki fog nyerni? Adok el\u0151nyt \u2013 mondta Jani a l\u00e1b\u00e1ra mutatva. \u2013 Rajtam klumpa van.<\/p>\r\n
Elza Janira hunyor\u00edtott, kikapta v\u00e9kony kez\u00e9t a f\u00e9rfi kez\u00e9b\u0151l. A kisl\u00e1ny \u00e9s \u00f6r\u00f6me v\u00e9gigszaladt a fekete vaskorl\u00e1t mint\u00e1in, amik \u00e9letre keltek \u00e9s besz\u00e1lltak a versenybe, amit a j\u00e1t\u00e9k friss \u00f6r\u00f6me sz\u00f3rt oda nekik. A f\u00f6ldszintre \u00e9rve diadalmasan n\u00e9zett vissza Elza a lemarad\u00f3 f\u00e9rfira, aki mosolygott. \u00c9les esze gyorsan megoldotta a mosoly titk\u00e1t. Hagyt\u00e1k \u0151t gy\u0151zni.<\/p>\r\n
- Ez nem \u00e9r! \u2013 nyafogta j\u00e1t\u00e9kosan.<\/p>\r\n
Meg\u00e9rezte azt az el\u0151nyt, amit b\u00e1jos gyerekl\u00e1ny l\u00e9te adott. Azt, hogy ezt az el\u0151nyt ki lehet haszn\u00e1lni. Az akv\u00e1rium melletti leng\u0151ajt\u00f3 ir\u00e1ny\u00e1ba indultak. Itt kezd\u0151d\u00f6tt a bennfentesek vil\u00e1ga. Otthonosan l\u00e9ptek a m\u00e1sik vil\u00e1gba. A m\u00f6g\u00f6tt\u00fck \u00f6sszecsap\u00f3d\u00f3 ajt\u00f3 a semmibe himb\u00e1l\u00f3dzott. A folyos\u00f3 \u00fcres volt, \u00e9s a f\u00e1rad\u00f3 napt\u00f3l f\u00e9nyes.<\/p>\r\n
- Akkor v\u00e1rj meg itt, t\u00edz perc, \u00e9s j\u00f6v\u00fcnk.<\/p>\r\n
A csemp\u00e9k \u00e9s az ajt\u00f3k feh\u00e9rs\u00e9ge meg\u00e1lljt \u00e9s tiszteletet parancsolt m\u00e9g a k\u00e9pzeletnek is.<\/p>\r\n
Elza le\u00fclt a m\u0171t\u0151 el\u0151tti sz\u00e9kek egyik\u00e9re. A leng\u0151ajt\u00f3n f\u00e9m koccant meg, \u00e9s megindult k\u00f6r\u00edves, k\u00f6t\u00f6tt p\u00e1ly\u00e1j\u00e1n. Egy hord\u00e1gy cs\u00f6r\u00f6mp\u00f6l\u0151sen z\u00f6rg\u0151 kerekei l\u00f6kt\u00e9k meg, az ajt\u00f3n befel\u00e9 haladva. Elza csak a rajta fekv\u0151 f\u00e9rfi \u00e9l\u00e9nks\u00e1rga l\u00e1b\u00e1t l\u00e1tta meg a felismer\u00e9s pillanat\u00e1ban. Gyorsan elfordult. Kopog\u00f3s fekete lakkcip\u0151j\u00e9re n\u00e9zett, mereven, elz\u00e1rk\u00f3zva. Elz\u00e1t\u00f3l p\u00e1r l\u00e9p\u00e9sre meg\u00e1llt a hord\u00e1gy kerekeinek lend\u00fclete, de a feh\u00e9r gumitalp\u00fa cip\u0151k tov\u00e1bb haladtak puha, hat\u00e1rozott \u00fctem\u00fckben. Azon gondolkozott, hogy hogyan kellene viselkednie. Nem volt, aki kiseg\u00edtse. F\u00e9lve n\u00e9zett v\u00e9gig a meztelens\u00e9g\u00e9ben kiszolg\u00e1ltatott, valamikor er\u0151s f\u00e9rfitesten. A k\u00f3rh\u00e1zi leped\u0151 hideg feh\u00e9r sz\u00edne m\u00e9g jobban kiemelte a b\u0151r beteges, savany\u00fa s\u00e1rgas\u00e1g\u00e1t. A gy\u00e9r, \u0151sz haj, sz\u00e1lank\u00e9nt rendezve simult a kivillan\u00f3, eg\u00e9szs\u00e9gtelen s\u00e1rga, matt fejb\u0151rh\u00f6z. Ny\u00e1latlan sz\u00e1ja f\u00e9lig nyitva volt, arca teljesen lelazult. L\u00e9legzet\u00e9nek ritmus\u00e1t a lassan megindul\u00f3 ny\u00f6g\u00e9sek szab\u00e1lyozt\u00e1k. K\u00f6rmei er\u0151sek \u00e9s s\u00e1rga viaszf\u00e9ny\u0171ek voltak. \u00c9rezte, hogy ebben az \u00f3r\u00e1ban nem volt a f\u00e9rfinak k\u00f6t\u0151d\u00e9se. Elengedni k\u00e9sz\u00fclt a vil\u00e1got. A kisl\u00e1nyt meglepte a mozdulatlan belet\u00f6r\u0151d\u00e9s.<\/p>\r\n
Nem \u00edgy k\u00e9pzelte a haldokl\u00e1st.<\/p>\r\n
Arra gondolt, hogy oda kellene menni, \u00e9s belef\u0171zni a f\u00e9rfi ujjai k\u00f6z\u00e9 a saj\u00e1tjait, hogy seg\u00edtsen neki \u00e1tl\u00e9pni a semmibe. Nem merte megtenni, f\u00e9lt saj\u00e1t kicsinys\u00e9g\u00e9t\u0151l. Nem \u00fclhetett ott t\u00e9tlen\u00fcl, tenni akart valamit, valami nagyot, \u00e9s seg\u00edt\u0151t. Bizonytalan volt abban, hogy az \u00e9let, vagy a hal\u00e1l k\u00edv\u00e1n\u00e1sa lenne-e jobb.<\/p>\r\n
\u00d6sszeszor\u00edtotta apr\u00f3 fogait, ami belesajdult a nagy er\u0151lk\u00f6d\u00e9sbe. Leveg\u0151t sem vett, r\u00e1ncosra z\u00e1rta szemh\u00e9j\u00e1t, \u00e9s koncentr\u00e1lt. Var\u00e1zsolni akart. Ha az \u00e1lomvil\u00e1gban k\u00e9pes r\u00e1, most mi\u00e9rt ne lenne az? \u00c9rezte, ahogy tiszta gyerekereje gomolyog a teste k\u00f6r\u00fcl, f\u00e9mes r\u00f3zsasz\u00edn sz\u00e9lei pedig elporladnak a tisztas\u00e1gszagban. Becsukott szemei m\u00f6g\u00f6tt l\u00e1tta, ahogy k\u00f6d hull\u00e1mzik a f\u00e9rfi fel\u00e9. Hitt benne, hogy ha oda\u00e9r, l\u00e1gy erej\u00e9vel meg\u00e9rinti, \u00e9s minden gy\u00f6tr\u0151d\u00e9st felold. \u00c9rezte a felel\u0151ss\u00e9get, \u00e9s a most megismert \u0151ser\u0151t mag\u00e1ban.<\/p>\r\n
Halk suhog\u00e1ssal ny\u00edlt ki az egyik feh\u00e9r ajt\u00f3, kiengedve az orrcsiklandoz\u00f3 \u00e9des fert\u0151tlen\u00edt\u0151 szagot. Meg\u00e9rintett\u00e9k a v\u00e1ll\u00e1t. Egy pillanat alatt elt\u0171nt a var\u00e1zsfelh\u0151, \u00e9s vele egy\u00fctt az ereje. Elza a k\u00e9t feln\u0151tt k\u00f6z\u00f6tt r\u00e1n\u00e9zett a f\u00e9rfira, rem\u00e9nykedve, hogy tal\u00e1n m\u00e9gis el\u00e9rte a lelke a haldokl\u00f3t, \u00e9s t\u00f6rt\u00e9nt valami. De nem t\u00f6rt\u00e9nt. A f\u00e9rfi f\u00e1jdalmasan \u00e9rdes l\u00e9gv\u00e9tele, a s\u00e1rga porszer\u0171 sz\u00edn, az \u00f6ntudatlans\u00e1g, minden maradt a r\u00e9giben.<\/p>\r\n
Ut\u00e1lta a feln\u0151ttek vil\u00e1g\u00e1t. Toporz\u00e9kolni akart, \u00e9s sik\u00edtani. Hisztivel akarta elt\u00fcntetni a vil\u00e1g \u00e9l\u00e9t, a feln\u0151ttvil\u00e1got, ami elsorvasztja az erej\u00e9t.<\/p>\r\n
- Meg fog halni? \u2013 k\u00e9rdezte.<\/p>\r\n
A kisl\u00e1ny v\u00e1laszra v\u00e1rt, \u00e9s a feln\u0151ttekre meresztette a szem\u00e9t. A k\u00e9rd\u00e9st\u0151l nem volt hajland\u00f3 elszakadni, makacsul, am\u00edg meg nem kapja a v\u00e1laszt. Az anyja ink\u00e1bb h\u00fazta volna az id\u0151t, hogy legyen elegend\u0151 ideje v\u00e1laszokat gy\u00e1rtani a keresztk\u00e9rd\u00e9sekhez, amire m\u00e1r sz\u00e1m\u00edtott. De nem volt keresztk\u00e9rd\u00e9s, csak egy letisztult, egyszer\u0171, egyed\u00fcli k\u00e9rd\u0151jel, ami belemar az any\u00e1kba.<\/p>\r\n
- Igen. \u2013 mondta Jani, a val\u00f3s\u00e1g t\u00e9nyszer\u0171 hangj\u00e1n. Elza a cip\u0151j\u00e9re n\u00e9zett, ekkor m\u00e1r tudva, hogy legk\u00f6zelebb v\u00e9gig viszi erej\u00e9t a c\u00e9lig. \u00c9rezte, hogy k\u00e9pes r\u00e1.<\/p>\r\n
\u00c9szre vette, hogy a lakk meg van repedezve a cip\u0151j\u00e9n. L\u00e1tsz\u00f3dott, hogy r\u00e9g\u00f3ta ott vannak a reped\u00e9sek. \u00c1tvillant rajta, hogy hogyan nem vette ezt eddig \u00e9szre.<\/p>\r\n
Felpattant a sz\u00e9kr\u0151l, \u00e9s hirtelen megfogta a k\u00e9t feln\u0151tt kez\u00e9t. Megindult. A mozdulatba eg\u00e9sz test\u00e9nek s\u00faly\u00e1t belefesz\u00edtette. Azzal a bizonyos \u0151ser\u0151vel vonszolta a feln\u0151tteket a leng\u0151ajt\u00f3 fel\u00e9, a keser\u0171 csal\u00f3d\u00e1s el\u0151l, aminek az el\u0151bb meg\u00e9rezte l\u00e9t\u00e9t.<\/p>\r\n
Saj\u00e1t, kisl\u00e1nyos \u00e9s kir\u00e1lyl\u00e1nyos vil\u00e1g\u00e1t akarta\u2026 h\u00fazta kifel\u00e9 a val\u00f3s\u00e1g kegyetlen mes\u00e9j\u00e9b\u0151l a feln\u0151tteket\u2026 ki az akv\u00e1riumhoz, a korl\u00e1tos l\u00e9pcs\u0151h\u00f6z, a kir\u00e1lyl\u00e1nyokhoz, a csod\u00e1khoz.<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/frankiefischer.cafeblog.hu\/files\/2019\/12\/poltergeist-1-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}