Agresszív embernek nem való gyerek… csak kell neki… a szeretet szükséglete miatt.
A nő és a gyerek elválaszthatatlan egység, ezt védi a férj, az apa, azért, hogy az utódgondozás sikeres legyen.
Minden, amit a nővel teszel – anyaként magaddal, férjként a feleségeddel -, a gyerekkel teszed, és minden, amit a gyerekkel teszel, a nővel teszed.
Mindent, amit teszel, az energiaforrásoddal, az élet forrásával, azaz, a családoddal teszed. Egy olyan intézménnyel, ami biztosítja azt, hogy egyben maradj, életben maradj, a társadalomban maradj, egészségben maradj. Ugyanis a család az egyetlen olyan közeg, ami megvéd a társadalom sz@rától, az onnan érkező brutális lelki terheléstől.
Akkor csapjunk a közepébe…
Miért egyre szarabb a világ? Azért, mert alapegysége, a család intézménye bomlik fel. Napról napra, exponenciálisan egyre több.
Miért bomlik fel az alapegység, a család? Mert szar a világ, és ez elviselhetetlen terheket ró a családban élő emberre… aki, ha agressziót látott szüleitől, automatikusan agresszivitással válaszol védekezésként… néha még a kedves emberek is agresszívak ettől a világtól…
Ettől pedig szarabb lesz a világ…
Kígyó ez, ami a saját farkát harapja. Vagy mégsem?
Jól látod, mégsem. Rajtad múlik mindez, csak te változtathatsz rajta.
…és nem Osho idézetekkel, akit mellesleg, az egyetemről, ahol tanított, kitiltották, a jóga-foglalkozásai kapcsán napvilágra került szexuális visszaélések, bírósági perek és kábítószer-terjesztés (ecstasyt és MDMA) miatt, melyet a hívek befolyásolására használta, hogy nagyobb adományokat csaljon ki tőlük… na, szóval… Osho-ról és a hozzá hasonló facebook filozófusokról ennyit…
Az agresszió, a gondolatban kezdődik, leginkább annak minőségében. Amit a neveltetés, a gyerekkori élmények határoznak meg. A gondolat szóvá válik, és verbális erőszakban folytatódik, ami éveken keresztül tart. Aztán pedig kiteljesedik fizikai erőszakban is… a végpont a gyilkosság. És igen, ez a családban is így kezdődik. Lavina ez…
Tenni akarsz a családon belüli erőszak ellen?
Tegyél a lelki és verbális erőszak ellen.
Az összes többi cselekedet már csak tűzoltás, életmentés – ha sikerül megnyerni az idővel való versenyt… ez leginkább oroszruletthez hasonlít, ami nem túl jó, hisz emberek, nők, gyerekek halnak meg.
Tenni akarsz a családon belüli erőszak ellen?
A gondolkodásodat, ezáltal a viselkedésedet kell megváltoznod… társadalmi szinten kell prevenciót alkalmazni. Most.
TE VAGY A TÁRSADALOM. TE MAGAD VAGY A PREVENCIÓ… feltéve, ha azt tükrözöd vissza mindenkinek, hogy már a verbális, lelki bántalmazást is kategorikusan elítéled…
Az autóvezetéshez jogosítvány kell, ha takarító akarsz lenni, OKJ-s képzettség.
Mindenhez, ami a társadalom szerint fontos, vizsga és alkalmassági vizsgálat kell… egyedül a szülőséghez nem.
Ezek szerint, ez nem fontos a társadalomnak? Ezek szerint, tök mindegy, hogy milyen emberek alkotják, milyen emberek fogják alkotni a világot? Tök mindegy a gyerekek sorsa, és az, hogy mivé neveljük őket, hogy milyen emberré és szülővé neveljük őket?
…és ne mondja senki sem azt nekem, hogy ha vizsgához, alkalmassághoz kötnék a szülőséget, azzal emberi jogokat sértenénk… ezzel embereket, gyerekeket mentenénk.
Hány családirtás volt ebben az évben? Ha tudnám, oly szívesen felsorolnám a gyermekek nevét… hogy soha ne feledhessük… mert fél év múlva már nem fogunk rájuk emlékezni… senki sem fog rájuk emlékezni…
…és így, értelmét veszti az is, hogy most sopánkodunk, amivel semmi mást nem teszünk, csak a tűréshatárunkat toljuk ki… legközelebb már a gyerekek számától tesszük függővé sopánkodásunk mennyiségét és minőségét…
Ebben a formában pedig értelmetlen volt „véráldozatuk”, mert nem tanultuk meg belőle a lényeget: agresszív embernek nem való gyerek.
Ahogy azt sem tanultuk meg, hogy már a kezdetek kezdetén el kell ítélni kategorikusan az agressziót: a verbális erőszak idején.