Az agresszív embernek nem való gyerek… csak kell neki… mert létszükség… és valóban az. De miért, és minek az árán?
Tisztázzunk pár fogalmat.
- A béke
Hangoztatjuk a világbékét, a békés együttélést, törvényileg is be akarják tartani ezen fogalom extrém áthágását, rendőrséggel, katonasággal. Tehát, a békés együttélés szabotálását elítéljük, immár törvényileg is.
Világbéke, “lelkibéke”… kérdés: miből áll a világ? A családból. A család a legkisebb társadalmi egység. Tehát, hol kell elsősorban békét csinálni? Hát, igen… a családban.
Így a családon belüli erőszak nem magánügy, hanem igenis közügy, mégpedig a legfontosabb közügy. És ebből – és csakis ebből (!) – a szempontból tök mindegy, hogy gyereket, nőt, szülőt bántalmaz, ver, öl valaki.
- A második generációs nőverő (saját fogalom)
A nőverő alatt olyan embert értek, akinek természetes az, hogy a szeretetkapcsolatokat agresszióval tudja megtartani. Azért második generációs, mert ezt látta, tanulta meg gyerekkorában, ezt a mintázatot követi saját életében is. Az, aki gyerekként azt látja, hogy így kell és csak így lehet szeretetkapcsolatot megtartani, felnőve már nem csak a nőt fogja verni, ahogy apja tette, hanem a gyereket is. Hiszen a gyerek is szeretetkapcsolat, és a fajfenntartás ösztönét is felül tudja írni az önfenntartás, a saját szükséglet: a szeretet szükséglete. Azaz, ha a szeretetkapcsolatot veszni látja a második generációs nőverő, bepánikol, bármi áron meg akarja tartani azt, szülőtől tanult stratégiája pedig a “veréssel szeretni”.
- Szeretetkapcsolat
Ezeken a személyeken szeretteinket értjük: feleségünket, férjünket, gyerekünket, szüleinket, testvéreinket, szerelmeinket. Minden embernek létszükség, hogy legalább egy embernek ő legyen a legfontosabb a világon.
- A szeretet szükséglete… és hol csúszik szét mindez
A szeretet, a legfontosabb szükséglet. Szeretve lenni, életben tart – szó szerint! Szeretet nélkül az ember fizikailag is elsorvad, megbetegszik! Egy orosz árvaházban az ajtóhoz legközelebbi kiságyban lévő gyerek sokkal jobban fejlődött fizikailag. Nem értették miért. Kicserélték a babákat, és mindig ugyanaz történt. Az ajtóhoz legközelebbi baba fejlődött jól. Hát… az éjszakai takarítónő minden éjjel az ajtóhoz legközelebbi gyermeket vette fel, ringatta, énekelt neki. Ezután számtalan kísérlet született a szeretet létszükségességének bebizonyítására. És persze azt is tudjuk, hogy – Virginia Satir pszichológus szerint – napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz. Szóval… mennyire fontos, mennyire létszükség a szeretet?
A kérdés valójában nem az, hogy szeret-e a nőt, gyereket, családot verő. A kérdés az, hogy jól szeret-e. Mivel kisgyermekként azt tanulta – az elsődleges tanulási módszerrel, így a legerősebben, élethosszig megmaradón -, hogy szóval és tettel verve kell szeretni, nem fog tudni másként szeretni, csak így. Azaz, rosszul szeret.
Birtokolni akarja a nőt, gyereket, akiktől a szeretetet várja, elvárja. A birtoklás az ilyen embernél egyenlő a szeretettel, azonos nála ez a két fogalom.
- A kontroll és birtoklás a szeretetkapcsolat elvesztésekor
A kontroll – leginkább annak illúziója – csak azon dolgok felett lehetséges, amit birtoklunk. Legyen az tárgy, növény, állat, az idő vagy más ember. Már leírva is szar: más embert birtokolni.
A kontroll – illúziója – baromi fontos. Egyben tart mindent. Az életedet, a napjaidat, még saját magadat, az elmédet is a kontroll tartja össze. Gondol végig, milyen érzés kontroll nélkül lenni, azaz, kiszolgáltatottnak, például betegnek lenni.
Tedd fel magadnak a kérdést: miben vagy a legkiszolgáltatottabb? Hát… a szeretetben. Ugyanis, az mástól függ, nem tőled. A másik ember érzésétől függ, amire neked nincs tényleges, valós ráhatásod.
A szeretetkapcsolat elvesztése okozza a legnagyobb fájdalmakat az életben. Leginkább, az elvesztéssel együtt járó megfosztottság érzés okoz nagy fájdalmat.
Mikor érzed magad megfosztottnak? Akkor, amikor nincs kontrollod az események felett, és úgy történik meg a veszteség. Ha nincs megfelelő, jó megküzdési stratégiád erre, a rossz megküzdési stratégiát veszed elő: azt, amit gyerekkorodban láttál, megtapasztaltál. Nőverőként az agressziót… ahogy szülei, a nőverő is igyekszik bármi áron kontroll alatt tartani a veszteség helyzetét… és mint említettem, a legnagyobb veszteség szeretteink, a szeretettség elvesztése, sőt, már ennek a lehetősége is nagy fájdalom.
A nőverő, amennyiben úgy érzi, hogy szerettei elhagyják őt, képes őket elpusztítani. Ha elpusztítja őket, nincs mit szeretni – megoldódott a probléma.
Továbbá, ha ő maga pusztítja el szeretteit, gyakorolja az őt összetartó kontrollt. Tehát, nem elvettek tőle valamit, ami a megfosztottság fájdalmával jár, hanem ő „adta oda”, kontroll alatt tartva az eseményeket, így nem következik be a megfosztottság nagyon fájdalmas érzése. Az ember elemi, életben tartó megküzdési stratégiája a fájdalom elkerülésére irányul. Sok állat és ember kísérlet szól arról, hogy ennek, az emberi faj fennmaradásában elsődleges szerepe volt.
Ebben az a tragédia, hogy ennek – a fájdalom elkerülésére irányuló, borzalmas cselekedetnek – nincs tudatában. Nem, nem tudatosan cselekszi ezt… „csupán csak” elkerüli a megfosztottság érzéséből adódó hatalmas fájdalom lehetőségét, a másik ember élete feletti kontroll gyakorlásával.
…az agresszív embernek nem való gyerek… csak kell neki… remélem, már érted. Egy létszükséget akar a nő, a gyerek birtoklásával pótolni. És igen, képes elpusztítani is…
A nőverés, bántalmazás kb@szott veszélyes, mert ez az alapja a gyerekverésnek, és a szerettek fizikai elpusztításának.
Nem csak a nőre, a gyerekre veszélyes, hanem a TÁRSADALOMRA. Arra, amiben élünk, és ami folyamatosan fejlődik. És nem jó irányba. Mi pedig, miközben ezt látjuk a tévében, jó nagyot siránkozunk, hogy hová tart a világ… aztán neki állunk főzni, dolgozni, elindulunk a buliba… ahol legalább van miről beszélni. Tenni viszont nem teszünk, hatékonyan biztos nem.
Akkor mondjuk ki újra:
- ha a család intézménye széthullik, a társadalom is széthullik,
- a nem tanítjuk meg gyerekeinket jól szeretni, példával, mintával, tudatos tanítással, az agresszivitás kategorikus távoltartásával, széthullik a család intézménye… és gyerekek, nők halnak meg, mert a társadalom vak, sokadrangú kérdésként kezeli az agressziót, a családon belüli agressziót, mert…
- a társadalom nem látja ezt az alapvető összefüggést.
Óhajt valaki ez ügyben, 2in1 tenni törvényileg és szakmailag (pszichológia, szociológia), vagy végig nézzük családjaink, társadalmunk, majd civilizációnk bukását? … merthogy, a világ és önmagunk felé is agresszívak vagyunk, mint ember, emberi faj…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: