Az agresszivitás betegség. „Fertőző és öröklődő” betegség… öröklődő, mert a gyermekkori szocializáción keresztül megtanulják a gyerekek, hogy így kell szeretni: verve és bántalmazva. És majd ezt örökli az ő gyereke, és annak a gyereke, meg annak a gyereke…
Mikor lesz ennek vége?!
Aki agresszív az anyával, a nővel, az a gyerekével is agresszív. Ha nem bántja a gyereket, csak előtte bántja az anyját, már az is veszélyeztetés… csak mondom…
Lehet, hogy a kicsi gyerekkel nem agresszív, csak előtte az, és lehet, hogy nem direkt agressziót használ a gyerekkel szemben, hanem passzív-agresszívat, de ez igen előremutató… és nem tetszik, amit látok…
Ez a gyerek felnő egyszer… aminek két hozadéka lesz.
- Ha lányról van szó, vert nő lesz, mert azt látta, hogy tűrni kell az agressziót, sőt, az természetes – és kontrollálhatatlan eseményekbe sodródhat. Ha fiúról van szó, nőverő lesz, mert azt látta, hogy így kell megtartani a szeretetkapcsolatokat, és így lehet egyben tartani a családot.
- Amikor ez a gyerek kamasz lesz – és „kezelhetetlen” -, amikor felnő, és önálló akarata, terve lesz, függetlenedni akar érzelmileg és anyagilag, nem tud majd mit kezdeni a helyzettel az agresszív, kontroll gyakorlásához szokott szülő. Ekkor előszedi a már másoknál, az anyánál is bevált stratégiát. Mi mást szedne elő, hisz más stratégiája nincs.
Van egy mondás, miszerint az emberek, alapvetően nem változnak. Ennek a mondásnak komoly alapja van. Mintázatok, sémák alapján élünk, mely mintázatokat, sémákat a szülőktől tanuljuk kicsi és nagyobb gyerekként. Azaz, ha valaki rossz megküzdési stratégiát, rossz konfliktuskezelést tanult, konfliktus esetén rutinból azt veszi elő felnőttként. Kell ez a gyerekednek?
Mindenkire jellemző, hogy felnőve „leül, mint az iszap”, hisz azt hisszük, „készek” vagyunk, mint ember. Pedig az élet felnőttként kezd igazán bombázni minket a kihívásokkal, az érzelmi és fizikai veszély lehetőségeivel. Minél több a kihívás, annál többször vesszük elő a rossz stratégiát, amivel egyre jobban megerősítjük azokat. Tehát, minél idősebbek leszünk, annál biztosabban rögzül, és egyre nehezebben irtható ki a rossz.
A szeretethiányos emberek, a szeretet elvesztésének lehetőségét erős, külső támadásként értelmezik, és extrém, az átlagtól eltérő módon reagálnak. Támadás esetén védekezni kell, a szeretethiányos pedig azért agresszív módon teszi ezt, mert gyerekkorában nem szeretetet kapott, hanem agressziót.
Az agresszió irányulhat a világ, a külső emberek ellen, irányulhat a család tagjai ellen, és önmagunk ellen.
Ebben az évben, több családirtást bemutató hír volt… ezt nevezik kiterjesztett öngyilkosságnak.
És miért a gyerekek ellen történik ez? Mert azt a minőségű, mélységű fájdalmat akarja megmutatni az anyának az apa, amit ő érez, szerettei elvesztése miatt… igen, ez egy extrém reakció egy beteg, extrém lelki fájdalomra, ami azért van, mert nincs, vagy rossz a megküzdési stratégiája az apának.
… ma, a pszichológusi ellátás, a pszichoterápia önkéntes alapon működik… és pont azok nem mennek terápiába, mert nem érzékelik saját problémájukat, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá…
Jól van ez így?
…régen, volt kényszergyógykezelés… most miért nincs?
Miért nincs megfelelő mennyiségű pszichológus, pszichiáter az országban?
Miért?
Tehát, ha szar világot akarunk, ahol csak sopánkodás van, meg hír, meg gyenge szabályozás erre a nagy bajra, akkor nyugodtan gyártsunk papírokat, gyerek és családvédelem szintjén, és hagyjuk, sőt, preferáljuk, hogy a gyerekek kapcsolatot tartsanak agresszív szüleikkel, és minél kevesebb pszichológust, pszichiátert foglalkoztasson az állam, hogy még véletlenül se jussanak el időben a megfelelő szakellátáshoz sem a gyerekek, sem a szülők…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: