Nőtípusok – A maffiózó feleség

Messziről kiszúrod őket, és nem téveszted össze a jómódú “dámákkal”. Küllemük a kanárira hajaz, legalább egy testrészük plasztikázva van, és legalább akkora a pofájuk, mint a műmellük. A „tenyéren hordozott” maffióka feleségek ismérve, hogy rengeteg, méregdrága fux van rajtuk, és nívósan vannak öltöztetve. A nívó azt jelenti, hogy vásárolt ízlés. Mint férje, ő is “márkahű”. Egyéb iránt, ezek a nők, feleségek, tudatosan igyekeznek megkedvelni a fekete színt… egyrészt elegáns, bárhová felvehető, másrészt, idejében meg kell tanulni viselniük azt, méltósággal, hiszen bármikor beköszönthet az özvegység időszaka… és hát, ugye, akkor is “dámának” kell maradni… hogy az új szponzorok nagyobb kedvvel jelentkezzek a megüresedett státuszra…

A maffiózók csak a legnépszerűbb csajok kupacaiból merítenek, ha feleséget keresnek. Nekik mindenből a legjobb kell. Az exkluzív kell. Ami eladó. Az alfa-girl-ök közül választanak, azt, akinek azért van valamennyi esze, mert a buta nő kiszámíthatatlan. Márpedig, a maffiózóknak kiszámítható, megbízható, lojális nő kell – még szeretőnek is. Így, a maffiózó palánták többnyire meg is ütik a főnyereményt, mert nem feltétlenül a szívük és frkuk határozza meg azt, hogy kit választanak. Az életformájuk 🙂

Megütik a főnyereményt… a kapcsolat folytán többször is… úgy, hogy látszódik is. Ez az első tesztek egyike… elég lojális-e, eléggé kötődik-e, bírja-e a ridegtartást a nő, ha maffia-krízis van.

Maga a maffia-rendszer örök feszültségforrás a kapcsolatban… főleg, ha az elhanyagolt asszonyról kiderül, hogy kifelé kacsintgat… mert ugye, azt belső berkekben tudják csak megvalósítani, a rövid póráz miatt… így, a félretekintgetés a férjének a szakmai status quo-ját is veszélyezteti, hiszen egy felkapaszkodó ifjú titánnak, aki főnökségre pályázik, nem szerencsés a nyílt ellenszegülés. Így, logikus, hogy az asszonyt választja megoldásnak: megszünteti a főnök biztos hátterét, egyben információkhoz jut, és lesz egy igen erős szövetségese, aki adott esetben az ő nevében, kérésére cselekszik. Maffiózó feleségként, ha szeretői kapcsolatát komolyan veszi, igen veszélyes ez az út. Rögtön két olyan férfi is lesz, aki ki akarja nyírni, előbb-utóbb.

Alapvetően a féltékenységi évődés – a valós ok nélküli -, inspiráló a kapcsolatukra. Az ilyen pár klasszul elszórakoztatja magát, élethosszig… ha megélik az élet természetes hosszát… és ha játék közben nem ölik meg egymást.

A maffiózó feleség állandó kelléke a napszemüveg. Olyan, mintha oda lenne ragasztva a homlokukhoz. Általában hatalmas napszemcsit hordanak, hogy amikor az a helyére kerül, a szemük elé, úgy néznek ki messziről, mint egy jól fejlett köpőlégy. Talán, félnek attól, nehogy kivakuzzák az agyukat… vagy, úgy vélik, összezavarják a mesterlövészeket, hisz ha nem látszik a két szemük, nehéz a kettő közötti pontot eltalálni…

Testük feketére szolizott – olyan pirított ribancosra -, melynek nagy előnye – azon kívül, hogy elfedi az apróbb, családi veszekedések le és becsapódásait -, hogy kiemeli őket a tömegből… nem mintha olyan sokat járnának tömegbe, hisz saját kocsijuk van, ami hozzá van nőve a seggükhöz.

Az anyagi javak árát, értékét, a nézeteltérések következményeként szerzett fizikai behatások nagysága határozza meg. A tárgy ára és a pofon nagysága között egyenes arányosság áll fenn. Ha ügyes a feleség, irreális arányosság is kialakulhat… mondjuk, egy pofonér egy terepjáró. Ezt a női játszma hatékonysága, a nő mohósága és tanulékonysága határozza meg. Az ő kavicsuk a brill, mely kínálatát – nagyságát, tisztaságát – tekintve, valóban képes a fájdalom csillapítására jó ideig… viszont, a férfinak elég nagy fájdalmat okoz, ha az árát nézzük, ami csökkenti a pofonok és verések számát, spórolási szempontok miatt.

Talán innen jött a mondás is hogy “mennyibe fog ez nekem fájni”…

A maffia asszonyai, igyekeznek “megjelenni”, elit módra, de a legapróbb feszültség hatására is káromkodni kezdenek… nagyjából olyan minőségű szókészlettel és vehemenciával, mint egy albán vendégmunkás.

Többféle maffiózó van, mármint sikeresség szempontjából, így több minőségű feleség is. Némelyik maffióka már akkor sikeresnek mondható, ha sitten van, így legalább nem az asszonynak kell etetnie az alkalmi strichelésből befolyt gyér összegből – úgyhogy elmondható, hogy nem minden maffióka feleség él nívós életet… viszont, legalább a remény meg van a nőben arra, hogy egyszer, majd baromi jó lesz…

A nagymenő maffiózó tragédiája az, hogy mindenki folyamatosan gazdagnak hiszi, így mindenki hozzá megy kölcsönkérni, minden családi eseményen nagyon kell virítania, és asszonyát is úgy kell tartania, mintha az aranyat szarna.

A lúzer maffiózó tragédiája az, amikor az érszűkületes feleség 120 denes kompressziós harisnyájával indul bankot rabolni, ugyanis férfiként hogyan is tudhatná, hogy ezt soha a büdös életbe nem fogja tudni felhúzni a fejére – amiért természetesen az asszony lesz a hibás… a lúzer maffiózó felesége tehát kicsit többször zöldül, mint a fehérgalléros, vagy véreskezű, gazdag maffiózó felesége…

A maffiózó feleség nincs különb “alapanyag”-ból gyúrva, mint a többi nő. Csupán csak az teszi őt képessé erre a felnőtt szerepre, hogy fiatal korában gyarmatosítják, így kinevelhető belőle a tökéletes “keresztanya”, a férjéhez – valójában a nevelés miatt a “nevelő apjához” – lojális asszony.