Az elnevezés a versenyistállóból ered. Nyeretlen kétéves… ez azt jelenti, hogy fiatal, és versenyben még nem nyert. Ez a kifejezés azokat a lányokat illeti, akikből egyszer, ha minden jól megy 🙂 , igazi nő lesz. Történjen az, az élet bármely szakaszában, mert a nyeretlenek örök gyermeklányok, és van olyan, hogy negyvenévesen unják meg ezt a státuszt.
Vannak köztük a naivák, akik mindig csak egyel többször szerelmesek, mint kellene. Ők azok, akik empirikus módon tapasztalják meg a férfiak lelkét és testét. Az összesét 🙂 Ők azok is, akiket nagyon szeretnek a férfiak, mert vágynak a testi-lelki szüzességre… a naivság érzékelése pedig feléleszti bennük ezt az illúziót. Ezen felül, a legtermészetesebb módon, legészrevétlenebbül élhetik meg a nyeretlennel, a birtoklás “csodáját”. A nyeretleneket kurvázzák le legtöbbször nőtársaik, irigységből, mert kelendőbbek, mint a többi típus, és mert naivságuk miatt sérülékenyek – könnyű beléjük rúgni egy ilyen jelzővel. Innen két út vezet: vannak a fejlődőképesek, és vannak az “egy helyben toporgok, mint a szarógalamb”-ok. Utóbbiak még ötven évesen is népszerűk, és önértékelési problémájuk miatt ragadnak ebben a szerepben… igen, ők azok, akik még ekkor is hitelesen öltik magukra a Lolita jelmezt a szerepjátékhoz… merthogy, az érzelmi élet előbb-utóbb átkonvertálódik szexbe, így, ebbe a fétisbe ömlik át minden “szar”. Ami pedig, már a személyiség masszív része lesz, egy, a devianciájában természetes állapottá válva.
…és vannak köztük az abszolút nők, akik már háromévesen tisztában vannak a ruhaméret-táblázattal és azzal a ténnyel, hogy a piros garbó és pöttyös ruha kövérít. Kislányként is profi módon böködik a mobiltelefont, és keresztbe tett lábbal ülnek a játékasztal tetején, eljátszva vágyukat, a csicsergő nőt, akinek a világ összes férfija a lába előtt hever. Ebben a korban dől el, hogy nyeretlenné vagy végzet asszonyává válik a gyereklány, felnőttként. Minden az apán múlik… azon, hogy melyik szerepet ismeri el, és melyiket nem, a kislányban.
Monroe és Miller
Ilyen nő, nyeretlen volt Marilyn Monroe is, akinek hatalmas IQ-ja volt, mégis benne ragadt ebben a szerepben. Nem tudott életre szóló kötődési vágyat kelteni a férfiban… “csak” szerelmet, olyan férfiakban, akiken látszott a tekintély… mint egy apában…
Minden nő átesik ezen a naiva szerepen, valamikor a kamaszkora környékén. Akkor, amikor már a szexualitás vágya is elég erős ahhoz, hogy szétválasztódjon a gyerekként naiv és nőként naiv szerepkör. A többség túl nő ezen, ám a nyeretlen beleragad…
Innen tovább lépve… a kamaszkorral ellentétben, a felnőttkornak az egyik előnye, hogy bárhol, bármikor szexelhet az ember, feltéve, ha mindezt nem az óvoda udvarán, vagy kerítésének dőlve teszi fényes nappal, másokat megbotránkoztatva. Ezt be is tartjuk felnőtt nőként, ami olvasatukban annyit tesz, hogy az igazi nő nem egyszerűsödik le erre a szintre – csak néha 🙂 A nyeretlen viszont igen, minden nap. Pont úgy viselkedik – még felnőttként is – mint egy kamasz. Ez teszi ellenállhatatlanná… és egyben a világ megítélése szerint “kurvává”.
A kamasz-szerű viselkedésnek vannak hátrányai, az ilyen nő számára. Nem alakulhat ki olyan kapcsolata, ami a méltányosságon alapszik, és bár imádni fogják, egyben birtokolni is. Ami akkor okoz majd gondot, amikor ki akar lépni a kapcsolatból… mert fejlődött és rájött, hogy másra, élethosszig tartóra, méltányosra, úgy egyáltalán, családra vágyik, igazi családra, igazi szerepekkel. A birtoklás magával hozza a drámát, az agressziót, és emellett az is játszik, hogy a nyeretlent már beskatujázták élőhelyén. Mindenki úgy fog ránézni, úgy fog hozzá beszélni, ahogy az “ilyennel kell”. Butának nézve és lebutítva, emberi méltóságától megfosztva.
Kamaszkorban alapvetően nem okoz problémát ezen szerep, mert ugyanezen fejlettségi fokon van szinte az egész korosztály – viszont már akkor ki lehet szúrni az ilyen létformára alkalmas nőt: úton-útfélen szexel, folyamatosan “csábít”, még akkor is, ha megállapodhatna… inkább lemond erről. Helyette idealizálja a férfiakat, és kapkod… mint a tyúk: arra kap, amerre néz.
És itt most nem arról a természetes dologról beszélek, hogy a nő egy alapvetően elégedetlen teremtmény, és igyekszik egyrészt olyan társat találni, aki a legmegfelelőbb, vagy igyekszik ilyen társat kinevelni magának – a jövőbeli családja számára. A “széria” szintű női elégedetlenség nagyjából úgy néz ki, hogy “add Uram, Istenem, most, és ha lehet, rögtön kettőt”, mely “széria” elégedetlenségből az igazi férfi kiemeli a nőt – varázsol a varázspálcájával, amitől a nő szeretve érzi magát… amit azért, többnyire megelőz az udvarlás is 🙂
A nyeretlen másképp elégedetlen. Magával az. Érzi, hogy valami probléma van, de nem tudja mi az… népszerű, de mégsem működik úgy a dolog, ahogy kellene, ahogy másoknál. A probléma oka, hogy nem tudja megélni a női szerepet, és azt várja, hogy ezt majd egy férfi, az igazi férfi fogja belőle kihozni. Azért várja ezt, mert nem érti azt, hogy a nő először ember, és csak ha az emberi fele – az emberi méltóság – felépült benne, csak akkor, ez után lehet nő, igazi nő. Ő az, aki úgy gondolja, hogy egész életre elég az, ha kedves a férfival, folyamatosan emeli őt, folyamatosan kedvére tesz – szexel, és ő az, aki úgy gondolja, hogy ha a férfi lelép, akkor annak ő, a nő az oka. Nem dicsérte eléggé a hűtlent, nem szexelt vele eleget, és a többi…
Igen, ő az, aki valójában apát keres. Apát, akitől azt reméli, hogy megtanulja majd az élet működését. Addig is, míg ez – magától (wtf) be nem következik – alázatos gyerekszerepben létezik, extrákat nyújtva. Pedig, az igazi kapcsolat fogalma valahol ott kezdődik, hogy úgy néz férfi és nő a hétköznapokban egymásra, ahogy ember az emberre szokott. Éppen ezért kell megtanulnia a fiatal lányoknak azt, hogy udvaroltassanak maguknak… azért, hogy ne csússzanak a közönségességbe – ami nagyon könnyen megtörténhet, mert vékony a szex mezsgyéje -, ne “gyereklányként” hisztizzék, zsarolják ki maguknak a „szerelmet” – vagyis, inkább annak hazugságát. Azt a nagyon finom szerkezetű játékot kell megtanulnia az udvarlás kapcsán, aminek segítségével rövid idő alatt ki tudja ismerni a fiú, férfi motivációját. Udvaroltatni továbbá nem csak azért jó, mert nőnek érzi magát az ember – milyen beszédes mondat, nőnek érzi magát az ember, és nem nőnek érzi magát a nő -, hanem azért is, mert megmutatja azt, hogy a nő is ember… nem is akármilyen 🙂
Nem egyszerű nőnek lenni, de még nehezebb a helyes női viselkedésmintákat ellesni, megtanulni. Gondoljunk csak bele, hogy mennyi háttérmunkát és időt igényel a nővé válás, az, hogy később képesek legyünk családban felnevelni az utódot… családban, ami a méltányosságon, a bizalmon alapul.
Sok esetben, ráadásul mindezt nehezített pályán, mert a női érési folyamatban a férfi nem partner, hanem szabotőr, azáltal, hogy meggondolatlanul csalódásokat, veszteségeket okoz. Hisz ő is fejlődik, ami sok hibalehetőséget rejt magában. A nővé és férfivá fejlődés visszahat egymásra. A házasság, kapcsolat titka tehát az, hogy “együtt” kell fejlődniük. A nyeretlen nő erre nem képes, hisz viselkedésével – azaz marketingjével, mellyel el akarja adni magát, mint mindenki más – permanensen olyan férfit “húz” be az életébe, aki szintén beleragadt egy szerepbe. Egy olyanba, ami kompatibilis.
Az ilyen férfi – hisz az atyáskodó és a nőt imádó szerep kettősségében él, ami összezavarja érzelmileg, mert már nem is tudja, hogyan kéne szeretniük egymást 🙂 -, később, a bántásaival akar érzelmet kiváltani a nőből, … amivel a nőnek nem meglágyítja a lelkét, hanem keményíti… ami hisztit, akaratosságot, azaz minden olyan dolgot kivált, ami rögzíti a nőben a gyerekszerepet, a nyeretlen szerepet.
Tehát, minden egyes kalandor, meggondolatlan férfi, aki nincs saját magával, a szerepével, de leginkább a felelősségével tisztában, saját maga és férfitársai alá tesz. Saját maga alá, mert rossz lesz a kapcsolata – imád és gyűlöl, éretlen apaként nevel egy másik felnőttet -, és más férfiak alá is tesz, mert, amikor a nyeretlen nő tovább áll, kisebb-nagyobb mértékben alkalmatlanná teszi őt a jövőbeli, boldog házasság megélésére.
A fizikai károkról már nem is beszélek. Az ennyire aktív, meggondolatlan érzelmi-szexuális élet automatikusan hozza magával a hüvelyi fertőzéseket, az esetleges abortusz lehetőségét, ami nem tesz jót a nőnek… de az utódnak sem A fogamzásgátló pedig még az utódokban is kárt tesz – méghozzá nagyot. A nyeretlen felelőtlen, gyermeki lelke miatt… pedig potenciális anya, mely folyamatosan vágyott szerep… és egyben kitörési lehetőség is, ha van elég motivációja, és pénze pszichológusra…
A nyeretlen típusnál a testi fejlettség – a lelki fejletlenség miatt – olyan helyzetet idéz elő, mintha egy töltött pisztolyt adnánk egy ovis kezébe…
Szinte mindig tragédia a vége… vagy a nő pusztul bele, vagy a férfi, vagy mindkettő… és jó, ha csak ők, a környezetük nem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: