“Úrinő nem cipel, nem fizet és nem lepődik meg.”
Az úrinő kemény, hideg… és forró. Erős… és gyenge. Mégis kemény, mint a háromnapos bakaszar.
Az úrinő félelmetes… riasztó… érinthetetlen… és semmiképp sem tárgy.
Ő az, aki tele szájjal nem beszél. Sem étkezés, sem szex közben. Mindkét esetben használ szalvétát, nehogy majszos legyen a szája széle, és a keze. Színpadiasan csinál mindent, főleg, ha van közönség… és pontosan tudja, hogy mint mindent, amivel társadalmilag sikert akarunk elérni, a csúcson kell azt abbahagyni.
Ám adódnak olyan különleges pillanatok is, mikor képes akkorát büfögni, hogy még a szemfesték is elkenődik a szeme sarkában. Ez csak és kizárólag akkor fordul elő, ha senki sem látja és hallja, vagy ha be van rúgva. Igen, az úrinő is be tud rúgni, mert néha le kell vezetni a feszültséget, amit a feszes élet rá ró. Ám ezt többnyire csak nyaralás alkalmával teszi, teheti meg, vadidegen emberek között, egy buli legvégén, amikor már mindenki lealjasult, eszméletlen és fáradt.
Az úrinő olyan szinten használja az evőeszközöket, hogy késsel-villával egy szúnyogot is könnyedén kicsontozna. Az úrinő még kiránduláshoz is elegáns cipőt visel. Az úrinő mindent harisnyában csinál, talán még lábát is abban borotválja.
Az úrinő nem hord tangát, mert az közönséges, ahogy – elmondása szerint 🙂 – szexelni is csak akkor szexel, ha előléptetést, vagy gyereket akar… tehát, az úrinő hazudik.
Mindig pontosan tudja, hogy mit vegyen fel, milyen szín és formakombinációban, figyelembe véve a napszakot, évszakot, eseményt, helyszínt. Sosem nyúl mellé, és érdekes módon sosem fázik – nyilvánosan legalábbis -, ha nem az időjárásnak megfelelően van öltözve.
Az úrinő sosem káromkodik. Sosem. Csak gondolatban. Vagy fogai között sziszegve… öt percig folyamatosan, úgy, hogy nem ismétli önmagát… és közben boldog mosollyal, csillogó szemmel néz a világra.
Az úrinőt annyi minden bosszantja a világban és annak működésében, hogy borítékolva van életében legalább egy idegösszeomlás. Ám ezt is stílusosan és példamutatóan teszi, de leginkább titokban… majd azt mondja, hogy nyaralt, kipihente magát egy egzotikus szigeten. Végül is… a pszichiátria elég egzotikus, és szigetszerűen elzárt hely… 🙂
Ha netán kérsz tőle egy papírzsebit, rángatózni kezd a feje, mert bár biztos, hogy van nála, ahogy számos más, millió, úrinőnek szükséges dolog is, a textilzsebkendőt részesíti előnyben… a monogramosat. És különben is, menj a takonykóroddal a prolik közé, értük nem kár.
Képtelenség zavarba hozni őt. Az úrinő nagy előnye férfi szemmel, hogy bárhová el lehet vinni őt díszletnek, illetve bármely etikettel kapcsolatos dologgal lehet őt zsarolni… talán…
…mert a pokolban is jól érzi magát… és bármely helyzetből kivágja magát…
A kérdés nem az, hogy tudsz-e nélküle élni, hanem az, hogy tudsz-e vele… 🙂
Kommentek