Game of Thrones
Az önmagát kereső
Az önmagát kereső típus igen nagy csapda.
Profilfotóját látva azt gondolod, hogy határozott, tudja, mit akar. Igen, tudja: téged – IS 🙂
Százdolláros mosollyal vigyorog, szeme csillog, ruhája modern többnyire. A bemutatkozó szövege is az. Első körben eléri bizonytalanságával azt, hogy akard – úgy tesz, mintha lenne ráhatásod arra, hogy ő merre lépjen. Szinte zongorázik rajtad – ösztönösen. Aztán bántani kezd, játszmázni. És nagy játékos – minden irányban. Mert hogy, több irány van… te még nem tudod, de lecserélhető, behelyettesíthető vagy… szimultán vagy 🙂
Az önmagát kereső az, akit állítása és hite szerint “kiheréltek” váláskor, szakításkor. Szánatja magát ő is, hisz puncihoz akar jutni, azért, hogy önbecsülését numerákkal építgesse. Idézném egyik férjemet, magyarázatként: “Megaláztál, utána visszaszereztem a férfiasságom. Minden nő miattad segített rajtam, a netes kvk-k (kurvák, azaz társkereső nők) erre valók.“
Elég gáz, hogy így és ott építi az önbecsülését – a pszichológus többet tudna segíteni… és elég lett volna csak szeretni, nem bántani. Időben és pénzben is kevesebb lett volna, de ő tudja… 🙂
Felelősségvállalásra képtelen, hiszen semmit nem mond ki egyértelműen, pont azért, hogy ne lehessen szaván fogni. Az önmagát kereső állandó, pervazív (személyiségét teljesen átható) tulajdonsága, hogy nem csak kapcsolataiban, házasságában, hanem már régóta, előtte, – nagyjából úgy kamaszkora óta – nem találja önmagát. Valójában nem is keresi, kereste önmagát, hisz kiszolgálja a maga szükségleteit az étlapról: eleinte a környezetéből, és ha végig dugta a várost, akkor a társkeresőről. A buta nőkről – elnézést a minősítésért, de megtehetem, mert én is voltam ilyen buta nő – már nem is beszélve, akik eleve úgy állnak az ilyen keresőhöz, hogy kiszolgálják anélkül is, hogy az kérné a “szolgáltatást”.
Ezek a nők, sajnos úgy vélik, hogy tudnak varázsolni a puncijukkal, főztjükkel – kapcsolatot varázsolni… saját tapasztalat: nem tudunk varázsolni. Sem egyikkel, sem másikkal, sőt, sehogy. Kötődni tudunk inkább az ilyen barmokhoz, nem is akárhogy…
Az önmagukat keresők nem magukat keresik, hanem balekot, és egy megterített étlap a világ, a társkereső meg pláne…
Az önmagát kereső a tetteit hazugságokkal és gátlástalansággal leplezi, bevet egy kis “szánj-engem” fűszert, egy kis évődést, egy kis gálánsságot – de csak a szükséges mértékben -, meg hát a farkát is, azt viszont nagyon. Mintha egy “kicsi én” lenne számára a farka…
De akár, meg is fordíthatjuk 🙂 a pasi egy pöcs 🙂
A szex számára fontos – az uralkodós fajta. Igen, ő az, aki fogja közben a nyakadat, mint a csirkének. Erőn felül is aktív… nem foglalkoztatja a viagra szívre gyakorolt pusztító hatása sem. Még egy széljegyzet: ez a típus az, aki nem csak a viagra szívre gyakorolt pusztító hatásaival nem számol, hanem az óvszer használat előnyeivel és a nemi úton terjedő kórságokkal sem. Jó eséllyel szerzel be magadnak candidát, vagy egyéb szart. Ő a szexuálisan legaktívabb fajta a társkeresőn.
…és a helyzet az, hogy nem csak szexuálisan aktív… lelkileg is – a fájdalmadból táplálkozik. Aztán pedig kinevet.
Szóval, borítékolhatjuk, az önmagát kereső csupán álbizonytalan, álkeresgélő, nagyon is tudja, hogy mit akar: testet és lelket. Nem szeretni, hanem visszajelzésre használni… mert impulzus éhsége van, nagyon. Minden megtesz azért, hogy reakciót váltson ki belőled, folyamatosan, nagyjából percenként. Erre használ.
Az önmagát kereső nem válik, csak, ha zsarolod, vagy, ha szorul a nyaka körül a hurok… de még abból is mesteri ügyességgel bújik ki, vagy épp magyarázza ki magát. Az önmagát kereső vidám, hisz mindig le van ápolva – és ez meglátszik a társkeresőre feltöltött portfóliján is: csak és kizárólag vigyorgós fotót látsz róla. Egy olyat sem, amikor vigyorgáson kívül valami egyéb tevékenységet folytatna, ne adj Isten, épp elmélázna, szemlélődne.
Az önmagát kereső nem gondolkozik önfejlesztésben, mert nem érzékeli, hogy probléma van vele. Hisz senki nem mutat neki tükröt, miért is tenné: vidám, és a cerka is működik. Ha netán mégis tükröt tartanak neki, abban pont azt látja amit látnia kell: semmit. Ha valami sejtelmes nyugtalanítót vél felfedezni mégis, meggyőzi magát arról, hogy nincs ott semmi, mert csak így tudja hitelesen hazudni másoknak, hogy minden oké körülötte, benne.
Az önmagát kereső szinte sosem dönt, nem választ a nők közül, akik többnyire nem tudnak egymásról – hiszen, ha mindent megkap, miért tenné? 🙂
Ám az a nagyobb baj, hogy míg ő látszatra önmagát keresi, addig a nőket is madzagon rángatja magával – és jó esetben nem direkt, manipuláció okán, hanem csak ösztönösen, butaságból. Mindezt azért teheti, mert a – a legtöbb – nő genetikailag az alkalmazkodásra van kódolva, és ebbe beletörődik – először a hűtlenség jeleiben, később a konkrét átb@szásba -, pedig gondolkozhatna is, amivel dolgozhatna a genetika determináltsága ellen.
Szóval, ez a típus, madzagon rángatja a nőket szimultán – ami az idők végezetéig is tarthat, akár… ami azért elég szar, nem? Mármint, hogy olyan vagy, mint egy elcseszett utánfutó, arra kell menned, amerre tolnak-húznak, ami alól kivétel a nőgyógyász, amikor folyásod van… én úgy gondolom, hogy a gyémántos gyűrű jobb békülési ajándék, mint a hüvelygomba és társai – de ennél a típusnál esélyed sincs gyémántra… ennél a típusnál esélyed sincs semmire. Mert kifáraszt – de csak annyira, hogy azért még fizikailag működj, és szét tudd tenni a lábad.
…to be continued…
Kommentek