Akhilleusz
A csodálatot kereső
Jellemzően alulról, alsó beállításból készít magáról szelfit, hogy tudd, ezt fogod látni, amikor nőként vagy szolgaként térdelsz előtte. Bemutatkozójában, a kedves kezdőmondat után rögtön, utasítások vannak: “Feleslegesen ne jelölgess be,ha írni nem mersz.Köszönöm” – és igen, így, szóközök és mondatvégi pont nélkül, mert bár valószínűleg igényes a nőre, magára baromira nem az. A értő figyelem, a méltányosságon és emberi méltóság tiszteletben tartásán alapuló kapcsolat nem az ő műfaja. Ő az a fajta, akinek a szar sem elég büdös, mindenben talál hibát – magában persze nem, vagy ha igen, azt lekicsinyli.
Passzív-agresszívan nyom le minden mondatával, hogy az optikai csalódás révén – hisz a törpe mellett még a százhatvan centis is óriásnak látszik – nagyobbnak tűnjön. Kekeckedik piti dolgokon, hogy láttassa mennyire feletted áll… mert önbecsülése romokban, és azt akarja, hogy te építgesd… a többi nővel együtt, akikkel szimultán levelezget.
Igen, versenyezteti a nőket. Aztán választ. Onnan fentről, ahová képzeli magát. Kérdés, hogy ki jár jobban: akit beválasztottak ebbe az elit klubba, vagy azok, akik kiestek a rostán 🙂
A humor nem az ő műfaja. Illetve, ha te humorizálsz, akkor nem. Mivel nem tud mások viccein nevetni – hisz ezzel elismerést ad, amivel úgy érzi, maga “fölé” helyezi a másikat -, maga sem tud igazán jó viccet alkotni. Nem túl tanulékony fajta. A legtöbb, amit elvárhatsz tőle, hogy a már jól bevált vicceket szajkózza.
Van, amelyik Isten idézi: Vagyok, aki vagyok. Sejtelmességet sugall, melyhez képzettársításként egyből arra gondol a – buta – nő, hogy okos is. Hát, nem az. Aki okos, az ismeri önmagát, így nem kell sejtelmesnek lennie, mert észszerű magyarázata és egyben önfejlesztési terve is van a saját keheire.
Mindent tudni akar rólad, melynek valódi célja nem a megismerés, hanem az, hogy tudja, mi vezet a bugyidig. Hisz mit veszthet? Legfeljebb dug egyet, apellálva arra, hogy a nőkben genetikailag ott a megfelelés, a “tiszteld a férfit, hogy az valóban férfinak érezhesse magát”, mint ösztön, és neveltetési program. A szexben igazi potyaleső: zéró energiabefektetés, maximális haszonszerzés. Hisz annyi nő van, mint a szemét…
Az információt magáról korlátozottan csepegteti, masszívan szelektálva olyan szempontok szerint, hogy célt érjen testileg és lelkileg. Igen, neki a lélek is fontos. Csak nem úgy, ahogy neked. Ő nem csodálkozik rá arra, hogy kemény munkával te hogyan díszítetted fel a lelked, hogy minél jobb ember legyél, inkább érdekli az, hogy az ő lelkét mivel és hogyan díszíted fel. Te meg elégedj meg ezzel – fókuszodba teljes egészében ő kerüljön, és még véletlenül sem te, magad. Úgy egyáltalán… mondj le az igényeidről, az elképzeléseidről, hisz azért vagy, hogy lenyűgözd, boldoggá tegyed – asszonyállat legyél, irányítható, egy kis lelki, lájtos, burkolt korbácsolással. Persze, azért ne legyél totál “matt”, mert az ciki a haverok előtt… hisz nem növeled a státuszát.
Eleinte nem, de később elvárja, hogy te hívd telefonon őt. Annak okán, hogy tudja: minél több időt és pénzt, energiát fektettél a megismerésbe, annál inkább nehezebb lesz lemondanod róla. Mert ugye tudjuk: azt szereted meg, amivel, akivel foglalkozol, időt töltesz. Amit pedig megszeretsz, azt nem szívesen engeded el. Ez pedig azt jelenti, hogy hiába szól a fejedben az a bizonyos kicsi csengő, egyre hangosabban, elkussoltatod, és inkább megfelelsz ennek a csodálatot kereső nőszomorítónak.
Főnix
Az újjászületést kereső
Bemutatkozó szövegében jellemzően ott van az a két szó, hogy “nevetés” és “nyitottság“. Ami persze barokkos túlzás. Ha friss fotója van, abszolút látszik, hogy az erőlködéstől nevet, és sok mindenre nyitott, épp csak kapcsolatra nem. A helyzet az, hogy még futó kufircra sem, mert nem csak a szívében döglött bele az érzelmi kötelék elszakadásakor – és többnyire nem is akar ebből kigyógyulni kényelmi szempontok miatt -, hanem virgonckája is megadta magát a keserűségnek és kudarcnak… de azért utóbbit erőlteti, hátha még szarabb lesz minden 🙂 Hisz két-három félresikerült ágyjelenet – ami természetes, hisz túl korán, izomból akar megfelelni saját magának -, és borítékolt a lelki alapú impotencia, igen hosszú távra.
Nem is értem, mire fel ez a nagy kapkodás… mondjuk, már az is baromi nagy szó, hogy legalább tudja az újjászülető, hogy nagyjából milyen szeretne lenni.
A “nevetés” szóhoz passzintja néhány fotóját, mely a régi szép időkben készült, amikor még egyensúlyban volt. Profilképei között megtalálható az ágyban “hanyattfekvős selfi”, hisz szakítani akar azzal az életformával, ami arról szólt, hogy – hite és elmondása szerint – házasságában kizsigerelték, és mely létnek alappillére a “no sex”, évekig. Néha felsírok az ágyneműhuzat mintájától… nagyon beszédes tud lenni 🙂
Van köztük nagypályás, akinek biztosan van olyan fotója, amin lazán próbál ülni, karját kiveti oldalra, a karfára, és hanyagul van rávetve egyik lába a másik lábának térdére. Ami egy paradoxon 50 felett, hisz az ízületek ebben a korban már merevek mint a fagyott kutyaszar. Akinek meg nem, az nem a társkeresőn kaszkadőrködik, hanem légycsapóval vakarja le magáról a fiatal csajokat. Az újjászületők között van olyan típus is, hogy “bocsánat, hogy élek”. Tipikusan fürdőszobában szelfiznek, többnyire albérleti fürdőben, amit a szocreál csempe árul el… fehér standard, szürke, vékony fugával. Ami persze nem baj, sokszor észre sem vesszük a csempét, viszont indokolatlanná teszi a “mosolyt”.
Az újjászülető típushoz tartozik még a frankón újjászületni akaró… aki vagy még, vagy már nincs az addiktológián. A baj ott kezdődik, hogy úgy gondolják, hogy egy nő, csaj kell ahhoz, hogy feltámadjanak hamvaikból, mint a Főnix. Egy személyre szabott luxus rehabot keresnek.
Mondjuk, a többi újjászülető is passzív lelkének keres impulzust, mely passzív lélek volt előző kapcsolatukban is a buktató, az önfejlődés híján megugorhatatlan akadály. Ők azok, akiknek inkább defibrillátor, vagy elektrosokk kellene, nem nő.
Van köztük olyan is, akinek profilképe sugározza a “dögölj meg” életérzést – ők a megkeseredett újjászületők, akik beszorultak az újjászületés szülőcsatornájába. Egyből fel lehet ismerni őket…
Az újjászülető a legkatasztrofálisabb típus, mert zéró az önismeretük, és nem is kívánnak ezen változtatni. Akkor sem, ha végső elkeseredett segítségnyújtási akcióként letolja a nő a bugyiját, egy szánalom-kefélés reményében… mert hát, mi nők génjeinknél fogva olyanok vagyunk, hogy ahol tudunk, segítünk 🙂 … hisz fontos számunkra, hogy szebb hely legyen a világ, még akkor is, ha azt a puncinkkal akarjuk szebbé tenni…
…to be continued…
Kommentek