Válok – nem a férjemtől, hanem egy pokoli házasságtól. Ettől az életformától. Elérkeztem a kapcsolati gyász nyolcadik – hatszányolvannyolcadik 🙂 – szakaszába, ami azt jelenti, hogy hálát érzek… azért, hogy úgy éltem meg a bántalmazó kapcsolat tapasztalatait, hogy túl is éltem… széklet, vizelet, libidó rendben, és az arcomat sem rendezték át, csak az életem, de azt baromira…
Szóval, miután végig vettem a környezetemben az összes, utánfutó nélküli – feleség nélküli – hímneműt, ablakot nyitottam a világra. Társkereső.
Hogy mit keresek? A szokásosat, azt, amit minden nő: társat. Egy hét alatt rá kellett jönnöm, hogy keresni kereshetek, de ha találni is akarok, akkor nem ez lesz az a felület, ahol rálelek “A Társra”. Nagyobb esélyem van erre a városszéli kutyamenhelyen…
Olvassátok szeretettel tapasztalataimat. És igen, tudom, hogy a pasik között nem leszek népszerű, de a helyzet az, hogy nem pasit keresek, hanem férfit… aki bírja a kritikát, és nem csak akkor van humorérzéke, amikor ő humorizál, hanem akkor is, amikor pellengérre kerül 🙂 . Merthogy, a felnőtt férfi egyik ismérve, hogy tud és képes magán nevetni 🙂 .
Az anyát kereső
Az anyát kereső profilképe beszédesebb, mint ő maga: sötét retro-öltöny, fehér ing, nyakkendő. Mintha iskolai ünnepségre menne épp. Vagy, tarkabarka laza – vagy inkább szemkifolyatós színei miatt lazának hitt – póló, durva esetben szandi, fehér zoknival, egyéb esetben ujjas papucs… óhhh borzalom. Mindkettő.
Hatalmas gyermekmosoly, vagy “szomorú szamuráj” tekintet jellemzi a fotón. Jellemzője az anyát keresőnek, hogy veszettül érdekli az, hogy mennyit dolgozol, hogy főzöl, és van-e hobbid. Utóbbi nem azért érdekli, hogy megtaláljátok a közös pontot, hanem azért, hogy vajon lesz-e rá, az ő dolgaira, gondjaira – a minőségi főzésre és egyéb, őt életben tartó dolgokra – megfelelő mennyiségű időd. Mindeközben dicséretet próbál provokálni azzal, hogy sejtelmesen és titkolózva felsorolja azt, mennyi mindent ért el az életben. Mintha a maminak tartana felsorolást, és várná a fej-simit. Mézesmadzag, és egyben a legnagyobb hazugsága: elég érett a kapcsolatra, hisz felnőtt dolgai és eredményei vannak. Az már más kérdés, hogy amúgy képes lenne a teli hűtő mellett éhen halni. Tehát, valójában, a természetes kiválasztódás – pusztulj, ha életképtelen vagy – folyamatát próbálja veled kitrükközni.
Azt hiszem, eme típus társkeresési nézeteiben a hiba ott van, hogy keveri az asszony és anya fogalmát. Mintha nem tudná elválasztani ezt a két szerepet a mindkettőn fellelhető mellek vizuális ingere miatt.
Ismerjük a viccet: a menyasszony azért van fehérben az esküvőjén, mert minden háztartásgép fehér. Sosem voltam buktasütögető, tisztaság és rendmániás – kivétel ez alól a gyes alatt rám rontó depresszió időszaka, amikor éjjel is takarítottam, hogy bebizonyítsam magamnak eme hagyományos női funkció által azt, hogy tényleg nő vagyok, mert még a mellemből csöpögő anyatej sem volt képes erről meggyőzni. Szóval, deficitet pótlunk a felnőtt férfi feletti anyáskodással, melyhez hozzásegítenek minket a hagyományos női szerepek – és persze, ezt lehet ám túl is tolni, ha bizonyítani akarunk… nem neked, hanem magunknak. Ebből következik, hogy ha anyát keresel, akkor azt ne társkeresőn tedd, hanem a védőnői szolgálat várójában, azok között a nők között, akik bizonyítani akarnak. Az már fél siker lesz, ha a hormonoktól megzavarodva síró anyukák arcáról letörlöd a könnyet, úgyhogy kérj otthon a mamitól papírzsepit, hogy meg tudd ezt tenni…
A helyzet az, hogyha gyereket akarok, szülök, vagy örökbe fogadok. Egy öt éveset, nem egy ötvenéveset. Ötvenévesként maximum apaként jöhetsz szóba… vagy mégsem, mert ahhoz fel kell előbb nőnöd… nem lehetsz kapcsolt áru a gyereküzemmódod miatt… a gyereknek apa kell.
És nem, nem foglak megszoptatni, amikor melankóliába hajlik az esős időtől a lelked, mint egy óvodásé. És nem, ettől a Vukos, kicsi vagyok, éhes vagyok, segítsetek a kis rókának hangulatodtól nem pattan le rólam a bugyi. Viszont, számíthatsz rám, mint emberre, töltök neked egy szilva páleszt, és dumálhatunk. Sőt, át is öllellek, bátorítalak, tükröt mutatok kedvesen, együtt is gondolkozom veled, ahogy az egyenértékű felek szokták kezelni az ilyen helyzeteket. A “megsimogatom a buksidat” üzemmód, az “akkor is szeret a mami, ha hülye vagy”, inkább anyai megnyilvánulás. Mint egyenrangú fél és társ, had tartsam már fenn magamnak az alapvető emberi jogot, hogy kimutassam azt, ha pipa vagyok rád, vagy fáradt vagyok a sokadik hülyeségedhez.
Ne így, anyát keresve akarj besunnyogni az életembe, bugyimba. Te is beláthatod azt, hogyha anyaként nézel rám, kellemetlen lesz veled szexelni – az ember nem dugja meg az anyját, az ember nem szexel a fiával, legalábbis a normális ember biztos nem. Legyél tisztában a női szerepekkel, ahogy a férfi szerepekkel is, légyszi.
…to be contiued…
Kommentek